Író: Rosa Luxemburg, 1899.
Forrás: Rosa Luxemburg: Válogatott beszédek és írások II. Kossuth Könyvkiadó, 1960.
Először megjelent : "Leipziger Volkszeitung," 1899. szeptember 22.
Fordítás: Nyilas Vera
HTML: P.G.
A "Vorwärts" arra a követelésünkre, hogy mint a párt országos központi lapja lépjen fel minden nézeteltéréssel kapcsolatban, azt válaszolja: "Feltétlenül elismeri azt a kötelességét, hogy állást foglaljon minden felmerülő taktikai kérdésben."
Az utóbbi év során pártunkban három fő kérdés merült fel, amelyek élénk nézeteltérésekre adtak okot. Ezek a következők:
1. Bernstein elméletei. Az egész pártsajtó foglalkozott ezzel, az egész ellenséges sajtó felkapta a témát, a párt legkisebb vidéki lapocskája is állást foglalt valamilyen módon Bernstein könyve kérdésében. A "Vorwärts", a központi lap, a berlini pártlap eddigelé egy árva szócskával sem árulta el, hogyan foglal állást ebben a kérdésben.
Vagy mégis? "Hiú remények" című március 22-i cikkében a "Vorwärts" a liberális sajtó egész örömrivalgását, amely szerint "Bernstein közeledett az ő polgári reformpárti álláspontjukhoz" "hihetetlenül nevetséges komédiának" minősíti. "Ha ezek a jámbor polgárok", akik eljátszották "ezt a komédiát", csak egyetlenegyszer elolvasták volna Bernstein könyvét, akkor "felfedezték volna, hogy a szociáldemokrata párt fundamentumához és végcéljához Bernstein hozzá sem nyúl". Mint ismeretes, Bernstein és követői éppen ezt állítják. S amikor a "Vorwärts" letagadja, hogy Bernstein szembehelyezkedett a párttal, akkor itt, ha nem is nyíltan, a Bernstein-féle álláspontnak fogja pártját.
2. Schippel állásfoglalása a militarizmus kérdésében. Ez alkalommal is, amikor a taktika legfontosabb kérdése körül forgott a vita, amikor a "Neue Zeit" meg a párt vidéki lapjai a legkimerítőbben foglalkoztak ezzel a témával, a központi lap még csak egyetlen olyan újsághírt sem közölt, amelyből kiviláglott volna az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja. Vagy mégis? Közvetett formában kifejezte álláspontját azzal, hogy először: Schippel kijelentéseinek ismertetése során a legmarkánsabb, legdöntőbb és legerősebben támadott részt, Schippel "tehermentesítési elméletét" teljesen elhallgatta; másodszor: amikor ismertette a Kautsky és Schippel között Engels nézeteiről lefolyt vitát, igyekezett az olvasók előtt e vita gyakorlati-politikai horderejét csökkenteni oly módon, hogy csupán "főként bibliográfiai jelleget" tulajdonított e nézeteknek (Vorwärts, február 8.); harmadszor: teljesen elhallgatta olvasói előtt, hogy a többi pártlap tárgyalta ugyanezt a kérdést, így például a "Leipziger Volkszeitung", amelynek Schippel kétszer válaszolt. Tehát ezúttal sem foglalt nyíltan állást, hanem sunyi mó- don pártolta a pártprogram ellen elkövetett legdurvább vétséget.
3. A bajor Landtag-választások. Ez a kérdés is élénk vitákra adott alkalmat a sajtóban, részben magában a "Vorwärts"-ben. Liebknecht elvtárs ezzel kapcsolatban is - bár csak a maga személyében - megbélyegezte a bajor elvtársak eljárását. A központi lap mint olyan ez ideig nem foglalt állást ebben a kérdésben. Vagy mégis? Igen, közvetve, midőn teljes egészében elhallgatta olvasói előtt azokat az elítélő nyilatkozatokat, amelyek a német pártsajtóban megjelentek, így például a "Sächsische Arbeiterzeitung"-ban és a "Leipziger Volkszeitung"-ban, amelyeknek szerkesztőségei már július közepén keményen bírálták az alkudozást, ezzel szemben a legrészletesebben ismertette Vollmarnak egy osztrák nem szociáldemokrata folyóiratban, a "Wage"-ban megjelent cikkét - s a maga részéről egy szót sem fűzött hozzá.
Tehát itt sem foglal nyíltan állást, hanem sunyi módon támogatja az opportunizmust.
A "Vorwärts" remek szavai szerint a párt azt a feladatot rótta rá, hogy azt képviselje, ami a pártot egyesíti. Csakhogy azon, ami a pártot egyesíti, mindenki éppen a párt által hivatalosan elfogadott programot és a párt hivatalosan elfogadott és bevált taktikáját érti. Hogy a Vorwärts" ezeket nem képviseli, azt tényeken mutattuk meg. Ám a központi lap azon, ami a pártot "egyesíti", nyilvánvalóan az egymásnak ellentmondó szempontok közötti tojástáncot érti, amelynek alapja a legjobb esetben a tökéletes véleménynélküliség. S ennek megfelelően a legfényesebb bizonyítékot arra, hogy "e feladatot nem túlságosan eredménytelenül szolgálta", büszkén látja abban a tényben... hogy a pártban senkit sem elégített ki, sem azokat, akik a pártprogram és a párttaktika képviseletét követelik tőle, sem azokat, akik a programot és a taktikát sutba akarják dobni.
Ez kétségtelenül fényes teljesítmény a "Vorwärts" részéről, ezért még a tojástánc nagymestere, Lieber úr is megirigyelhetné. De a "Vorwärts" megfeledkezik arról, hogy míg azokban, akik a pártprogramot és a párttaktikát támadják, egyenesen kötelessége "elégedetlenséget" kelteni, nagy kötelességmulasztást követ el akkor, ha nem elégíti ki az ellenkező kívánságot, nem képviseli az egész párt alapelveit.
Minthogy ily módon a központi lap nem képes megkülönböztetni a párt alapelveit ennek ellenkezőjétől, még annyi sem telik tőle, hogy a pártban felmerült különféle vitás kérdéseket legalább valóságos mivoltukban értékelje. Így történik meg vele az, hogy az agrárkérdést - amelyben három különböző felfogás nyilvánult meg, s amely mindenekelőtt a párttevékenységnek egy teljesen új, sem elméletileg, sem gyakorlatilag ki nem próbált területét érintette - és a porosz választásokon való részvétel kérdését - amely az összes érdekeltek ismételt kijelentése szerint nem elvi, hanem csupán célszerűségi kérdés volt - egy szintre helyezi a milíciának Schippel-féle kigúnyolásával, a végcélnak Bernstein-féle elvetésével s a bajoroknak a centrumra való szavazásával.
A "Vorwärts" ugyanis a párton belül felmerülő nézeteltérésekben sohasem a nézeteket, hanem csak az eltérést látja. A pártélet utóbbi évei az ő szemében csupán "viszályok" szakadatlan sora, s mint "vezető központi lap" a legbuzgóbb egyesítési és békítési törekvésekben látja hivatását. De úgy véli, hogy ezt a hivatást olyan módon teljesíti a leghatékonyabban, ha a maga részéről az összes viszályokkal kapcsolatban - hallgat, akár a sír.
De csupán minden tehetetlenség ismert önámítása azt hinni, hogy a kellemetlen jelenség eltűnik, ha agyonhallgatják. Valójában a "Vorwärts" egyesítő politikája visszájára fordul, a fennálló ellentétek kiéleződnek, s ez nem engedi meg, hogy központi lapunk csillapítási akcióját csak a komikus oldaláról szemléljük.
Az ellentétek elpalástolása, az egyesíthetetlen nézetek mesterséges "egyesítése" az ellentéteket csak teljesen megérleli, míg aztán előbb vagy utóbb egy szakadásban kipattannak. Nem mi követeljük az opportunista elemek "kirekesztését", ahogy a "Vorwärts" kifejezi magát (alighanem félénk kifejezés a "kitaszítás" helyett), mi a,,Leipziger Volkszeitung"-ban világosan leszögeztük, milyen rendszabályokat tartunk szükségesnek. Éppen megfordítva, a "Vorwärts" békítgető politikája az, amely nagy mértékben felidézi a szakadás veszélyét. Aki a nézetek szakadását felszínre hozza és harcol ellene, az előmozdítja a párt egységét. Aki a nézetek szakadását elkeni, az a párt szakadását mozdítja elő.
Egyébként hogy a "Vorwärts", bár sohasem foglal világosan állást az egyes kérdésekben, mégis opportunista vizeken evez, azt megint csak éppen saját fejtegetései bizonyítják. Mert hiszen amikor azzal vádol bennünket, hogy elvi szigorunkkal a pártot "szektává" akarjuk összezsugorítani, és hogy "látszat-radikális magatartásban" tetszelgünk, szó szerint ismétli azokat a szemrehányásokat, amelyeket Bernstein tesz pártunknak.
Az összes véleménykülönbségek kibékítése tulajdon véleménytelenségével és a pártelvek megvédése az elvek megsértésének elkenésével - ezt a tevékenységét a központi lap a következő szavakkal véli megformulázhatni: "a »Vorwärts« minden kérdésében híven kiállt a pártprogram mellett!"
Talán ezt akarta mondani "a Vorwärts": "híven kifeküdt a program mellé"?... De a pártnak nem álló, nem is fekvő, hanem előre menetelő központi lapra van szüksége, s reméljük, hogy a hannoveri pártkongresszus növeszt majd lábat a "Vorwärts"-nek ehhez a meneteléshez.