Író: Rosa Luxemburg, 19151
Először megjelent: "Unter dem Banner des Marxismus," I. éfolyam, 2. füzet (1925. július).
Forrás: Rosa Luxemburg: Marxizmus, szocializmus, demokrácia, Gondolat Kiadó, 1983.
Fordítás: Rózsa István
HTML: P.G.
1. A világháború megsemmisítette az európai szocializmus negyvenéves munkájának eredményeit, mert semmivé tette a forradalmi munkásosztály mint hatalmi tényező jelentőségét és a szocializmus erkölcsi presztízsét, felrobbantotta a proletár Internacionálét, szekcióit egymás ellen testvérgyilkosságra vezette, s a néptömegek kívánságait és reményeit a tőkés fejlődés legfontosabb országaiban az imperializmus szekeréhez kötötte.
2. Németország, Franciaország és Anglia szocialista pártjainak hivatalos vezetői a hadihitelek megszavazásával és a pártközi megállapodás proklamálásával erősítették az imperializmus hátországát, a néptömegeket a háború nyomorúságának és borzalmainak türelmes elviselésére bírták rá, s így hozzájárultak a féktelen imperialista őrjöngés szabadjára engedéséhez, a tömegmészárlás meghosszabbításához és áldozatai számának növeléséhez, részt vállaltak a háborúért és következményeiért viselendő felelősségből.
3. A hadviselő országok hivatalos pártfórumainak ez a taktikája, elsősorban Németországé, az Internacionálé eddigi vezető országáé, egyértelmű a nemzetközi szocializmus legelemibb alapelveinek, a néptömeg létérdekeinek, az országaik szabadságához fűződő demokratikus érdekeiknek elárulásával. Ez a tény még azokban az országokban is megbénította a szocialista politikát, ahol a párt vezetői hűek maradtak kötelességeikhez: Oroszországban, Szerbiában és Olaszországban.2
4. A vezető országok hivatalos szociáldemokráciája azzal, hogy az osztályharcot a háború tartamára felfüggesztette, és a háború utáni időkre, a béke idejére halasztotta, minden országban időt adott az ellenségnek, az uralkodó osztályoknak arra, hogy pozícióikat a proletariátus terhére gazdaságilag, politikailag és erkölcsileg egyaránt hihetetlen mértékben megerősítsék.
5. A világháború nem szolgálja sem a nemzeti védelmet, sem bármiféle néptömegek gazdasági vagy politikai érdekeit, a háború csupán annak az imperialista versengésnek a szüleménye, amelyet különféle országok tőkésosztályai folytatnak a világuralomért s a tőke által még le nem igázott világ utolsó maradványai kiszipolyozásának és kiuzsorázásnak monopóliumáért. E fékevesztett imperializmus korszakában már nem lehetnek nemzeti háborúk. A nemzeti érdekek csak a megtévesztés eszközéül szolgálnak, hogy a dolgozó néptömegeket halálos ellenségük, az imperializmus szolgálatába állítsák.
6. Az imperialista államok politikájából és az imperialista háborúból egyetlen elnyomott nemzet számára sem fakadhat szabadság és függetlenség. A kis nemzetek3 csak sakkfigurák a nagyhatalmak imperialista játszmájában, s ezeket a nemzeteket, éppen úgy, mint az összes érintett országok dolgozó tömegeit, a háború alatt eszközül használják fel, hogy a háború után feláldozzák őket a tőkés érdekek oltárán.
7. Ilyen körülmények között a mostani világháború vereség és győzelem esetén egyaránt vereséget jelent a szocializmus és a demokrácia számára. Bármilyen is a kimenetele - hacsak a nemzetközi proletariátus forradalmi módon közbe nem lép -, csupán fokozza a militarizmust, a marinizmust, az imperialista törekvéseket, a nemzetközi ellentéteket, a világgazdasági vetélkedéseket és a belső reakciót (a nagybirtokosok, az uszítók, a kartellbe tömörült ipar, a klerikalizmus, a sovinizmus, a monarchizmus reakcióját), s megfordítva, gyengíti a nyilvános ellenőrzést, az ellenzéket és a parlamenteket valamennyi országban a militarizmus egyre engedelmesebb eszközévé zülleszti. A jelenlegi világháború így végső soron csak abban az irányban hat, hogy hosszabb-rövidebb békés szünet után újból kitörjön a háború.
8. A világbékét nem lehet biztosítani sem tőkés diplomaták nemzetközi döntőbírósága által, sem "leszerelésről", a "tengerek szabadságáról" szóló diplomáciai megállapodásokkal, sem "európai államszövetségekkel", "közép-európai vámegyesületekkel", "nemzeti ütközőállamokkal" és hasonló utópikus vagy alapjában véve reakciós tervekkel. Imperializmust, militarizmust és háborúkat nem lehet kiküszöbölni vagy megfékezni mindaddig, amíg a tőkésosztályok akadálytalanul gyakorolják osztályuralmukat. A világbéke egyetlen biztosítéka és támasza a nemzetközi proletariátus forradalmi akarata és politikai akcióképessége.
9. Az imperializmus, mint a tőke politikai világuralmának utolsó életszakasza és legmagasabb fejlődési foka valamennyi ország proletariátusának közös halálos ellensége, és békében is, háborúban is elsősorban ellene kell összpontosítani a proletár osztályharcot. Az imperializmus elleni harc a nemzetközi proletariátus számára egyben a politikai államhatalomért vívott harcot, a szocializmus és kapitalizmus közötti döntő összecsapást is jelenti. A szocialista végcél sorsa attól függ, hogy a nemzetközi proletariátus az egész vonalon frontot alakít-e az imperializmus ellen, és a "háború a háború ellen" jelszót minden erő és a legnagyobb áldozatkészség latbavetésével gyakorlati politikájának vezérfonalává teszi-e.
10. Ezért a szocializmus fő feladata ma az, hogy az egész világ proletariátusát eleven forradalmi erővé tömörítse, hogy érdekei és feladatai tekintetében egységes nézetet képviselő, egységes taktikát követő és politikai akcióra kész, erős nemzetközi szervezet segítségével békében és háborúban egyaránt a politikai élet döntő tényezőjévé tegye, mert erre a szerepre jelölte ki a proletariátust a történelem.
11. A II. Internacionálét felrobbantotta a háború. Szervezetének gyöngesége bebizonyosodott azzal, hogy nem tudott hatékony erkölcsi gátat alkotni a háborúban a nemzeti szétforgácsolódással szemben, és nem tudta biztosítani, hogy a proletariátus minden országban közös taktikát kövessen, és közös akciókat hajtson végre.
12. Ma, amikor a vezető országok szocialista pártjainak hivatalos képviselői elárulták a munkásosztály céljait és érdekeit, amikor a proletár Internacionálé talajáról átálltak a polgári imperialista politika talajára, létkérdés a szocializmus számára, hogy olyan új munkás Internacionálét alapítson, amely átveszi az imperializmus ellen minden országban folyó forradalmi osztályharc vezetését és összefogását.
Ez az új Internacionálé a következő alapokra fog épülni:
1. Az osztályharc az uralkodó osztályok ellen a polgári államokon belül és a világ proletárjainak nemzetközi szolidaritása - a munkásosztály két egymástól elválaszthatatlan életszabálya világtörténelmi szabadságharcában. Nincs szocializmus, ha nincs meg a proletariátus nemzetközi szolidaritása, és nincs szó szocializmusról, ha nem folyik osztályharc. A szocialista proletariátus nem mondhat le sem békében, sem háborúban az osztályharcról és a nemzetközi szolidaritásról, mert ezzel öngyilkosságot követne el.
2. A világ proletariátusa osztályakciójának békében és háború- ban egyaránt - mint fő célra - az imperializmus leküzdésére és a háború megakadályozására kell irányulnia. A munkásmozgalom- nak parlamenti akcióját, szakszervezeti akcióját és egész tevékeny- ségét ama cél szolgálatába kell állítania, hogy a proletariátust min- den országban a lehető legélesebben szembeállítsa a nemzeti bur- zsoáziával, hogy a köztük fennálló politikai és szellemi ellentétet lépten-nyomon kidomborítsa, s ugyanakkor előtérbe állítsa és megvalósítsa a világ proletárjainak nemzetközi összetartozását.
3. A proletariátus osztályszervezetének súlypontja az Internacionáléban van. Az Internacionálé dönt békében a nemzeti szekcióknak a militarizmus, a gyarmati politika, a kereskedelmi politika, a május elsejei ünnep kérdésében követendő taktikájáról, továbbá a háborúban követendő egész taktikáról.
4. Az Internacionálé által hozott határozatok végrehajtásának kötelessége megelőz minden egyéb szervezeti kötelességet. Azok a nemzeti szekciók, amelyek megszegik az Internacionálé határozatait, a nemzetközi proletariátuson kívül helyezik magukat, és tagjaikat felmentik minden velük szembeni kötelezettség alól.
5. Az imperializmus és a háború elleni harcokban csak a világ proletariátusának szilárd tömegei eshetnek döntő súllyal a latba. A nemzeti szekciók taktikájában tehát a legnagyobb figyelmet arra kell fordítani, hogy a nagy tömegeket politikai akciókészségre neveljék, hogy biztosítsák a tömegakciók nemzetközi összefüggését, s hogy olyan politikai és szakmai szervezeteket építsenek ki, amelyek révén az Internacionálé akarata és határozatai mindenkor a leggyorsabban és a leghatékonyabban valamennyi ország nagy munkástömegeinek tettévé válnak.
6. A szocializmus másik sürgető feladata a proletariátus szellemi felszabadítása a burzsoáziának a nacionalista ideológia befolyásában megnyilvánuló gyámsága alól. A nemzeti szekcióknak parlamenti és sajtóbeli agitációjukat arra kell irányítaniuk, hogy leleplezzék a nacionalizmus hagyományos frazeológiáját mint a polgári uralom eszközét. Ma minden igazi nemzeti szabadság egyetlen védelme az imperializmus elleni forradalmi osztályharc; a proletárok hazája, amelynek védelmét minden más cél fölé kell helyezni, a szocialista Internacionálé.
1 Ezeket a téziseket Karl Liebknech néhány módosítási javaslatával 1916. január 1-jén, az "Internationale" csoport konferenciáján folytatott vita után elvileg jóváhagyták és szerkesztés után "Irányelvek a nemzetközi szociáldemokrácia feladatairól" címmel illegálisan terjesztették többek között röplapként a "Politische Briefe" 1916. február 3-i, 14. számában, valamint a Junius-brosúra függelékeként. 2 Más kiadásokban hozzáfűzve: "és - egy kivétellel - Bulgáriában." 3 Más kiadásokban hozzáfűzve: "melyeknek unatkozó osztályai függvényei és cinkostársai a nagy államok uralkodó osztályainak."