A megírás ideje: 1891. november 1.
A megírás helye: London
Forrás: MEM, 38. kötet
Eredeti nyelv: német
Kedves Schmidt,
Mindenekelőtt gratulálok eljegyzéséhez és remélhetőleg mielőbbi házasságkötéséhez. Tudassa velem, hogy mikor lesz a döntő nap, hadd ihassunk az Ön és ifjú menyasszonya egészségére, ezt ma délben egyelőre egy pohár portói borral vezetjük be.
A Guttentaggal való megállapodáshoz is gratulálok önnek, ez a munka megéri a fáradságot, de időt kell rá fordítania.1 Jövő héten nekilátok a III. kötetnek2 (ez is oka annak, hogy ilyen gyorsan válaszolok Önnek, előtte minden levelezést el kell intéznem) és nem is szándékozom abbahagyni, amíg egészen el nem végeztem. Úgyhogy ezt a szükségszerű befejezést is beleszámíthatja még.
Hegel nélkül természetesen nem lehet boldogulni, ahhoz pedig, hogy őt megeméssze az ember, szintén időre van szükség. A kis Logika az „Enzyklopädie”-ben [A filozófiai tudományok enciklopédiája] — egész jó kezdet. De a „Művek”-ben megjelent kiadást, VI. kötet, használja, ne a Rosenkranz-féle különkiadást (1845), mert az előbbiben sokkal több magyarázó kiegészítés van az előadásokból, bár az a szamár Henning sokszor maga sem érti őket.
A bevezetés 26. és következő paragrafusaiban megtalálja először is Leibniz Wolf-féle feldolgozásának bírálatát (a történelmi értelemben vett metafizika), aztán az angol—francia empirizmus bírálatát a 37. és következő
paragrafusokban, aztán Kantét a 40. és az azt követő paragrafusokban,
végül a Jacobi-féle miszticizmus bírálatát a 61. paragrafusban.
Az első
részben („Lét”) ne időzzön sokáig a „Lét”-nél és „Semmi”-nél; az utolsó
paragrafusok, a „Minőség”, majd a „Mennyiség” és a „Mérték” sokkal
szebbek, a legfontosabb rész azonban a „Lényeg tana“: az elvont ellentéteknek tarthatatlanságukban való feloldódása, amikor is, ha az ember az ellentétnek csak az egyik oldalát akarja megragadni, az észrevétlenül a másikká
változik át stb. Amellett mindig megvilágíthatja magának a dolgot konkrét
példákon. Pl. az azonosság és különbség elválaszthatatlanságára Önnek mint vőlegénynek csattanós példa áll rendelkezésére önmagában és menyasszonyában. Egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy a nemi szerelem a különbségben levő azonosság, vagy pedig az azonosságban levő különbség felett érzett
öröm-e. Vegye el a különbséget (itt a nemi különbséget) vagy az azonosságot
(mindkettőjük ember-voltát), és mi marad? Emlékszem rá, hogy kezdetben mennyit kínlódtam éppen az azonosság és különbség ezen elválaszthatatlansága miatt, bár egy lépést sem tehetünk anélkül, hogy bele ne botlanánk.
Semmi esetre sem szabad azonban Hegelt úgy olvasnia, ahogy Barth úr olvasta, nevezetesen azért, hogy felfedezze a mellébeszéléseket és az olcsó fogásokat, amelyek Hegel számára a konstruálás eszközéül szolgáltak. Ez pusztán iskolás fiúknak való munka. Sokkal fontosabb, hogy a helytelen formában és a mesterkélt összefüggésben megtalálja a helyeset és zseniálisat. Így az egyik kategóriából vagy ellentétből a következőre való átmenetek csaknem mindig önkényesek — néha egy tréfa segítségével történik, mint amikor a pozitív és a negatív a 120. paragrafusban „tönkremegy” [zugrunde gehn), hogy Hegel eljusson az „alap” [Grund] kategóriájához. Ezeken sokat töprengeni időpazarlás volna.
Mivel Hegelnél minden kategória egy-egy lépcsőfokot jelent a filozófia történetében (Hegel legtöbbször meg is jelöli e fokokat), helyesen teszi, ha egybeveti a filozófiatörténeti előadásokkal — a legzseniálisabb művek egyikével. Üdülésképpen az „Esztétiká”-t ajánlhatom önnek. Ha ebbe egy kissé beledolgozta magát, bámulni fog.
Hegelnél a dialektika fonák volta azon alapszik, hogy a „gondolat önkifejlésének” kell lennie, és ezért a tények dialektikája szerinte csak annak visszfénye, holott hát a fejünkbeli dialektika csupán visszatükröződése a természeti és emberi-történelmi világban végbemenő és dialektikus formákat követő tényleges fejlődésnek.
Hasonlítsa csak össze az áru tőkévé fejlődését Marxnál a létnek lényeggé fejlődésével Hegelnél, és egész jó párhuzamot kap: Marxnál — konkrét kifejtés, ahogyan az a tényekből adódik, Hegelnél — elvont konstrukció, amelyben a legzseniálisabb gondolatok és helyenként igen fontos átcsapások, mint például a minőségé mennyiségbe és viszont, az egyik fogalomnak a másikból való látszólagos önkifejlésévé dolgoztatnak fel, amelyből akár egy tucat másikat is lehetett volna fabrikálni.
A nemes Wolf elküldte nekem különlenyomatban a művét.3 Noha egy névtelen „tisztelőm” azt kérdi tőlem, hogy „felpofozom-e” a fickót, még nem néztem bele a dologba. Az ilyen professzor, az mindig ráér.
A pártkongresszus4 nagyon jól zajlott le. Egyáltalán nem ártott, hogy olyan hosszasan foglalkoztak az „ellenzékkel”, lehet, hogy a filiszterek mulattak rajta, de magában a pártban bizonyosan igen jó hatást keltett.
A brüsszeli kongresszus után Bebel és Adler néhány napot itt töltöttek, nagyon vidáman voltunk.5 Bernstein igen jó bevezetése Lassalle-hoz megjelenik angolul.6
Nos, remélem, hogy jó sok hallgatója és hallgatónője van az első kollégiumán.
Szívélyes üdvözlettel
híve
F. Engels
[Utóirat:] Kautskyné szintén szívből gratulál Önnek és menyasszonyának.
1 Konrad Schmidt 1891 okt. 25-i levelében értesítette Engelst, hogy a Guttentag kiadó megbízta, írjon értekezést Marx tanításáról és a tudományban elfoglalt helyéről.
Az a szándéka, írta Schmidt, hogy elsősorban a Tőkében követett módszert vizsgálja
meg alaposan, kimutatja annak helyességét és a hegeli dialektika hatását Marx módszerére.
— Schmidt valószínűleg nem valósította meg szándékát
2 A „Tőke” III. kötetét Marx halála után a hátrahagyott kéziratokból és feljegyzésekből Engels szerkesztette meg és adta ki (csakúgy, mint a II. kötetet).
3 Wolf „Das Rätsel der Durchschnittsprofitrate bei Marx” c. tanulmánya a „Jahrbücher
für Nationalökonomie und Statistik” 1891-es kiadásának II. kötetében jelent meg;
Engels a „Tőke” III, kötetének előszavában foglalkozott vele.
4 A Németországi Szociáldemokrata Párt erfurti kongresszusa 1891. okt. 14-e és 21-e
között ülésezett 230 küldött részvételével. Megvitatta a pártelnökség beszámolóját, a
Reichstag-frakció tevékenységét, a párt taktikáját, az új pártprogram tervezetét és
szervezeti kérdéseket. Liebknecht, Singer és Fischer mellett elsősorban. Bebel foglalkozott két elvi jelentőségű beszédben Vollmar opportunista nézeteivel
és az „Ifjak” anarchisztikus fellépésével. A küldöttek egyhangúlag megszavazták Bebel
határozati javaslatát a párt politikájáról és taktikájáról, amely mind a jobboldali, mind
a baloldali elhajlás ellen irányult. A határozat kimondta, hogy „a politikai hatalom
meghódítása az az első és legfőbb cél, amelyre minden osztálytudatos proletármozgalomnak törekednie kell”; megkövetelte a párttagoktól a párthatározatok betartását, a pártprogram szellemében való munkálkodást és „a párt teljes és végső céljának” szem előtt tartását.
Az „Ifjak” szóvivői közül Wilhelm Wernert és Karl Wildbergert kizárták a pártból.
Vollmar és hívei elszigetelődtek és meghátrálásra kényszerültek; a kongresszus határozatát a párt politikájáról és taktikájáról megszavazták, de továbbra is megmaradtak
opportunista nézeteik mellett. — A kongresszus Liebknecht előadói beszéde után
elfogadta a párt új programját, amelynek alapja a „Neue Zeit" szerkesztősége által
javasolt program volt.
5 Bebel és Adler kb. 1891. aug. 25-től aug. 27-ig, a brüsszeli kongresszus után látogatóban voltak Engelsnél Londonban.
6 Bernstein bevezetése Lassalle írásainak összkiadásához 1893-ban
Eleanor Marx-Aveling [Karl Marx lánya] angol fordításában „Ferdinand Lassalle as a Social Reformer”
címmel jelent meg.