A megírás ideje: 1842. január vége.
A megírás helye: "Anekdota zur neuesten deutschen
Philosophie und Publizistik" II. köt. 1843
Eredeti nyelve: német
Aláírás: Egynem - berlini
Digitalization: Reinhart Attila
Strauss és Feuerbach! Melyiküknek van igaza a csoda fogalmának nemrégiben felvetett kérdésében?* Straussnak, aki a tárgyat még mint teológus, tehát elfogultan vizsgálja, vagy Feuerbachnak, aki mint nem-teológus, tehát szabadon vizsgálja? Straussnak, aki a dolgokra úgy néz, ahogyan a spekulatív teológia szemszögébol látszanak, vagy Feuerbachnak, aki olyanoknak látja oket, amilyenek? Straussnak, aki nem jut el odáig, hogy végleges ítélete legyen a csodáról, s a csoda mögött még a szellemnek egy különös, a kívánságtól megkülönböztetett hatalmát sejti - mintha ugyan a kívánság nem a szellemnek, vagyis az embernek ez a belole kiindulva sejtett hatalma lenne éppen, hogy szabadok legyünk -, vagy Feuerbachnak, aki röviden elintézi a dolgot és ezt mondja: a csoda egy természetes, vagyis emberi kívánságnak a realizációja természetfeletti módon? Melyiküknek van igaza? Luther - aki komoly tekintély, s mérhetetlenül többet nyom a latban minden protestáns dogmatikusnál külön-külön és együttvéve, mert a vallás nála közvetlen igazság, mondhatni természet volt -, Luther döntsön.
Luther ezt mondja például - mert számtalan hasonló helyet idézhetnénk tole - arról, amit Lukácsban (7. rész) a holtak feltámasztásáról olvashatunk: "Urunk Jézus Krisztus muvét másképpen és magasabbra kell becsülnünk, mint az emberek muvét, mert e muvek az okból irattak is elonkbe, hogy belolük lássuk, mekkora Úr o, hogy olyan Úr és Isten, aki segíteni tud, ahol más senki segíteni nem bír, tehát hogy senki ember oly mélyre nem eshetik, hogy ne tudjon rajta segíteni, bármilyen nagy bajba jutott is." "És mi lehetetlen a mi Urunk Istenünknél, hogy azt ne mernénk nyugodtan reábízni? Hiszen o semmibol eget és földet és mindeneket teremtett. Évrol évre megrakja a fákat cseresznyével, szilvával, almával és körtével, és semmire sincs szüksége hozzá. A magunkfajtának lehetetlen, hogy télen, amikor leesett a hó, egyetlen szem cseresznyét is kihozzon a hó alól. De Isten olyan valaki, aki mindent véghez tud vinni, aki a holtat elevenné tudja tenni, aki a nemlétezore rá tud parancsolni, hogy legyen; summa, bármilyen mélyre esett is valaki, a mi Urunk Istenünknek nem eshetett olyan mélyre, hogy ne tudná fölemelni és fölegyenesíteni. Fel kell ismernünk Istennek e muveit és tudnunk kell, hogy neki semmi sem lehetetlen, azért, hogy ha rosszra fordul a sorunk, megtanuljunk az o mindenhatóságában rettenthetetleneknek lenni. Jöhet a török vagy más balszerencse, mi gondoljunk arra, hogy van egy segítonk és megmentonk, akinek olyan keze van, amely mindenható és segíteni tud. És ez a helyes, igaz hit." "Bízzunk Istenben és ne csüggedjünk. Mert amit én és más emberek nem tudunk és nem bírunk, azt tudja és bírja o. Ha én és más emberek nem tudunk többé segíteni, o tud rajtam segíteni és engem a haláltól is megmenteni, mint a 68. zsoltár mondja: Van Istenünk, aki segít, és Urunk az Úr, aki megment a haláltól. Legyen tehát szívünk mindig bizodalmas és bátorságos, és legyen állhatatos Istenben. S az ilyen szívek szolgálják igazán és szeretik Istent, nem csüggednek és rettenthetetlenek." "Bízzunk Istenben és Fiában, Jézus Krisztusban. Mert amit mi nem tudunk, azt tudja o; ami nekünk nincs, az van neki. Ha mi nem tudunk magunkon segíteni, o tud segíteni, és ezt nagyon szívesen és készségesen meg is teszi, mint itt látjuk." (Luthers Werke. [XVI. Rész] Lipcse 1732. 442-445. old.) Ebben a kevés szóban megkapjátok az egész Feuerbachi írás** apológiáját - a gondviselés, a mindenhatóság, a teremtés, a csoda, a hit ama meghatározásainak apológiáját, amelyeket ebben az írásban találunk. Óh szégyeljétek magatokat, ti keresztények, ti elokelo és egyszeru, tudós és nem-tudós keresztények, szégyeljétek, egy keresztényellenesnek [Antichrist] kellett megmutatnia nektek a kereszténység lényegét a maga igazi leplezetlen alakjában! Nektek pedig, spekulatív teológusok és filozófusok, azt tanácsolom: szabaduljatok meg az eddigi spekulatív filozófia fogalmaitól és eloítéleteitol, ha úgy akarjátok meglátni a dolgokat, ahogy vannak, vagyis el akartok jutni az igazsághoz. És nincs más utatok az igazsághoz és a szabadsághoz, mint a tuzpatakon [Feuer-bach] át. Feuerbach a jelenkor tisztítótüze.
*Arról
a polémiáról van szó, amelyet D. F. Strauss folytatott L. Feuerbach ellen
"Die christliche Glaubenslehre" c. könyvében; a könyv elso kötete 1840-ben,
a második 1841-ben jelent meg. Ezzel a polémiával kapcsolatban a "Deutsche
Jahrbücher für Wissenschaft und Kunst" c. ifjúhegeliánus folyóiratban
(l. 78. jegyz.) egy sor valláskritikai cikk jelent meg. Az 1841 nov. 1.
és az 1842 jan. 10. és 11. számban "Egy berlini" és "Szintén egy berlini"
aláírással megjelent cikkek megkísérelték Strauss és Feuerbach álláspontjának
különbségét elmosni. Marx ezt a cikkét "Egy nem-berlini"-vel jegyezte,
elhatárolva magát ezzel a "berliniek" (l. még 219. jegyz.) nézeteitol.
** Fuerbach:
Das Wesen des Christentums.