Író: Lev Trockij, 1920. február.
Forrás: Trockijtól, Trockijról (BME gépészkari KISZ, 1988)
Fordítás: Tölgyesy I.
HTML: P.G.
A földesuri és cári birtokokat felosztottuk a parasztok között. Egész politikánk a nagy földterülettel és nagyszámu lóval rendelkező paraszt, a kulák ellen irányul. Másrészt élelmiszerpolitikánk a mezőgazdaságban képződő fogyasztási normák feletti felesleg rekvirálásán alapszik. Ez arra ösztönzi a parasztot, hogy ne müvelje meg a teljes földterületét, csupán azt, ami a családjának ellátásához szükséges. Különösen vonatkozik ez arra a rendeletre, amely kimondja, hogy minden harmadik tehén rekvirálandó (normán feletti feleslegnek minősítve), ami aztán a tehenek illegális leölésére és a hus magas áron történő feketepiaci értékesitésére, továbbá a tejfeldolgozó ipar szétzilálására vezet. Egyidejüleg a városi félproletár, sőt proletár elemek falun telepednek le, ahol gazdálkodni kezdenek. Az ipar elvesziti a munkásait, a mezőgazdaságban pedig állandóan növekedik az önellátó gazdaságok száma. Ezáltal éppen a terményfelesleg rekvirálásán alapuló élelmiszerpolitikánk alapjai inognak meg. Ha ebben az évben a rekvirálás nagyobb mennyiségü terményt eredményezett, ez a szovjet ellenőrzés alá került földterület növekedésének és az élelmezési apparátus hatékonyabb müködésének a következménye. Általában azonban a vidék élelmiszertartalékai kimerüléssel fenyegetnek, és az ellátó apparátus semmilyen javitása sem fogja megváltoztatni ezt a tényt. A gazdasági bomlás folyamata a következő módon állitható meg:
1) A felesleg rekvirálását a mezőgazdasági termeléssel arányos adóval kell felváltani (egyfajta progressziv adó a mezőgazdasági bevétel után), olyan módon, hogy még kifizetődő legyen növelni a bevetett földterületet vagy jobban megmunkálni azt.
2) Sokkal szorosabb kapcsolatot kell teremteni a parasztság számára szállitott iparcikkek, és az általuk szállított gabona mennyisége között, nem csak megyénként és városonként, de gazdaságonként.
A helyiipari vállalkozásokat be kell vonni a feladat megoldásába. Fizetni kell a parasztnak az általa szállitott nyersanyagért, tüzelőért, élelmiszerért, részben az ipari vállalatok termékeivel.
Minden esetre az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi élelmiszerpolitika a fogyasztási normákat meghaladó felesleg rekvirálása, közös felelősség ezeknek a termékeknek a szállitásáért, és az ipari termékek egyenlő elosztása csökkenti a mezőgazdaság produktivitását, az ipari proletariátus atomizálására vezet, és az ország gazdaságának teljes szétzilálásával fenyeget.