Író: Lev Trockij, 1926. március 4.
Forrás: Politikatudományi füzetek 8. - Demokrácia, "cézárizmus," szocializmus (Buharin Tanulmányok).
HTML: P.G.
L.TR.-Buharinnak Saját kezéhez!
Kézzel írom ezt a levelet (mégha el is szoktam ettől), mivel restellném gyorsírónak diktálni azt, amiről írni szándékozom.
Ön természetesen tudja, hogy Uglanov irányvonalának értelmében Moszkvában féleg rejtett harcot folytatnak ellenem, mindenféle kirohanásokkal és célzásokkal, amelyeket itt nem tudok kellőképpen jellemezni.
Különböző - gyakran becstelen, pártszerűtlen - machinációk révén lehetetlenné teszik, hogy munkásgyűléseken szerepeljek. Ugyanakkor a munkások pártalapszerveiben módszeresen azt híresztelik, hogy én "a burzsoáziának" tartok előadásokat, a munkások előtt pedig nem akarok fellépni.
Figyelje meg, mi sarjadzik ki ebből - és megint csak egyáltalán nem véletlen. A továbbiakban szó szerint idézek egy munkás párttag leveléből. "Nálunk az alapszervezetben felteszik a kérdést, hogy miért tart Ön belépdíjas előadásokat. Az előadásokra szóló jegyek igen drágák, a munkások nem tudnak elmenni ezekre. Következtetésképpen ezeket csakis a burzsoázia látogatja. A mi alapszervi titkárunk ezt úgy magyarázza a beszédeiben, hogy Ön saját zsebére szed díjat, százalékot kap ezekből az előadásokból. Azt mondja nekünk, hogy minden cikke és aláírása után is díjat számít fel, mivel nagy a családja, s úgymond valamiből élni is kell. A PB tagjának csakugyan árusítani kell az aláírását?" stb. stb.
Azt kérdezheti: nem üres fecsegés ez? Nem, fájdalom, de nem üres fecsegés. Utánajártam. Az alapszervezet néhány tagja először a KEB-nek (vagy a KB-nak) akart ilyen levelet írni, de aztán elálltak ettől, éspedig: "kitesznek a gyárból, mi meg családos emberek vagyunk." ... Így hát a párttag munkás visszarettent attól, hogy megpróbálja ellenőrizni a PB tagját illető ilyen mocskos rágalmakat, mivel akkor őt, a párttagot, aki pártszerűen tudakozódik, kitehetik a gyárból. És tudja meg, ha engem kérdezne, nem felelhetném tiszta szívvel, hogy erre nem kerülhet sor.
Ugyanannak az alapszervnek ugyanazon titkára mondta - megint csak egyáltalán nem véletlenül -: "a PB-ben balhéznak a zsidók". És megint senki nem merte ezt bárhol is szóvátenni a már fent említett okból: kiteszik a gyárból.
Még egy apróság. Az idézett levél szerzője zsidó munkás. Ő ugyancsak habozott a "leninizmus ellen agitáló zsidókról" írni. Indoka: "ha a többiek, a nem zsidók hallgatnak, akkor nekem kényelmetlen..." És ez a munkás, aki azt a kérdést intézte hozzám, igaz-e, hogy a burzsoáziának adom el a cikkeimet és aláírásomat - most szintén percről percre várja, hogy kitegyék a gyárból. Ez tény. A másik tény pedig az, hogy magam sem vagyok meggyőződve arról, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha nem most, hát egy hónap múlva; ürügy bőven akad. És az alapszervezetben mindenki tudja. "így volt, így lesz" - és behúzzák a nyakukat.
Más szóval: a kommunista párt tagjai félnek jelentést tenni a pártszerveknek a feketeszázas agitációról, úgy gondolva, hogy őket, s nem a feketeszázasokat fogják elüldozni.
Azt mondhatja: túlzás! Én is szeretném azt gondolni, hogy igen. Így hát azt javaslom Önnek: menjünk el együtt abba az alapszervbe és vizsgáljuk ki. Azt hiszem, hogy Önt és engem - a PB két tagját - mégiscsak összefűz valami, s ez bőven elég ahhoz, hogy megkíséreljük higgadtan és tisztességesen megvizsgálni: igaz-e, lehetséges-e, hogy pártunkban, Moszkvában a munkás pártalapszervben büntetlenül folytatnak egyfelül aljasul rágalmazó, másfelől antiszemita propagandát, a becsületes munkások pedig óvakodnak tudakozódni, utánajárni ennek, illetve megkísérelni cáfolni ezeket az ostobaságokat, hogy utcára ne kerüljenek családostul.
Ön természetesen elirányíthatna engem az "illetékesekhez". De ez csak annyit tenne: bezárul a hibás kör.
Szeretném remélni, hogy Ön nem tesz ilyet s éppen ez a remény vezette tollamat levelemben.
Az Ön L. Trockija 1926. március 4.