Forrás: Krausz Tamás (szerk.): A száműzött Trockij
Először megjelent: "Bjulletyeny Oppozicii," 1930. április, 10. szám.
Fordítás: Forgács István
HTML: P.G.
Archívumunkból közzé tesszük Gyemjan Bednij és az Izvesztyija komszomolistáinak igen érdekes levélváltását, amelyre 1928-ban került sor egy gépírásos (nyomtatott) faliújságon, és amely Gyemjan Bednij szempontjából nem volt sem igazán önkéntesnek, sem túl előnyösnek nevezhető. Az alábbiakban rövid szemelvényeket közlünk Gy. Bednij válaszából a komszomolisták első kérdésföltevésére, illetve egy részt ez utóbbiak reagálásából. A dolog lényege a részletekből elég világosan kiderül.
Magam nem olvastam, de telefonon közölték velem, hogy az Izvesztyija faliújságát váratlanul felizgatta két tény:
1. Miért kapok komoly előlegeket az Izvesztyijánál és 2. miért adott nekem az Izvesztyija két (két!!) telefont: egyet a városban, egyet a nyaralóban?
...a rosszindulatú sugdolózás átterjedt a faliújság lapjaira. Előfordulhatott volna-e ilyesmi a boldogult Iván Ivanovics (Sztyepanov-Szkvorcov) alatt, aki nemcsak értékelt és szeretett, de tisztelt is?...
Most minden megváltozott. Iván Ivanovics meghalt. Halálával semmissé váltak a terveim... Ráadásul még az Izvesztyija munkatársai között is akadtak, akik szívesen kerestek foltot közéleti és erkölcsi tartásomon... Mire lehet mindebből következtetni? Csak egy következtetés lehetséges:
Többé szó sem lehet arról, hogy könnyelmű és érzéketlen emberekkel dolgozzak együtt, akik nem szeretnek és nem tisztelnek, akik a hibáimat keresik, és nem látják nyomorúságomat! Minden jót, elvtársak! Ég veletek!
P. S. Köszönöm, hogy az ünnepek előtt lehetetlenné teszik a munkámat: az ostoba, kedvemet szegő kirohanás miatt a Pravda és az Izvesztyija ünnepi tárcáim nélkül marad.
Gyemjan Bednij
Gyemjan elvtárs!
...Tudnod kell, hogy nem csak az "Izvesztyija faliújságát" izgatták fel váratlanul a telefonjaid és az előlegeid (melyek egyébként ez év október elsején elérték a 4100 rubelt), hanem a komszomolista "könnyűlovasság" rajtaütve az Izvesztyija szerkesztőségén bukkant rá a számodra jól ismert tényekre..
És mit válaszoltál nekünk?
Azt írod: "Azok kérnek (előleget), akik pénzszűkében vannak." Mit jelentsen ez a kevéssé meggyőző mondat? Te lennél pénzszűkében? Egyedül az Izvesztyijánál kapott honoráriumod jóval több néhány pártmaximumnál, és még egy nagy család mellett is bőségesen fedezni tudná a szükségleteidet. Az "értékes könyvek gyűjtésének" szenvedéllyé váló "szokásáról" szóló érveid pedig egyszerűen nevetségesek. Elvégre ez még nem ok az előlegre.
Szerinted hogyan boldogul egy munkás, aki jóval kevesebb fizetésből él? Hiszen mi még kölcsön is adjuk a pénzünket proletárállamunknak, kölcsönt jegyezve az iparosításra. Te pedig pénzt vettél kölcsön az államtól, és még háborogni mersz, hogy mi ezt nem helyeseljük!
Kik ezek a "zsarolók, szipolyozók, kunyerálók"? Nálunk miért nincsenek? Miért engeded őket magadhoz? Áruld el nekünk a nevüket.
Első hozzád intézett nyílt levelünket úgy értékeled, mint olyanok próbálkozását, akik az Izvesztyijánál "szívesen" keresnek "foltot" közéleti és erkölcsi tartásodon. Nyíltan fordultunk hozzád, ezt te "rosszindulatú sugdolózásnak" tartod, "beteges, gonosz kíváncsiság" termékének. Szép kis nebáncsvirág vagy! Mi úgy gondoltuk, és úgy gondoljuk, hogy az olyan előlegek, amilyeneket te kapsz, megengedhetetlenek egy kommunista számára... Ez nem méltó hozzád, Gyemján! Annál is inkább, mert a tényeket nem cáfoltad meg! És még egy megjegyzés... A felháborító "Ég veletek" cím alatt megjelent válaszod, és az a következtetés, hogy nem dolgozhatsz együtt "könnyelmű és érzéketlen emberekkel, akik nem szeretnek téged" — tőled, a kommunistától vadul és társadalomellenesen hangzik.
Ég veled, Gyemján! Kívánjuk, mihamarabb gyógyulj meg.
Az Izvesztyija nyomdájának lovagjai
Hogyan, mi okból engedhették meg a komszomolistáknak, hogy ilyen nyíltan léphessenek fel, azaz, hogy kissé fellebbenthessék a fátylat a bonapartista díj demoralizálódott jelöltjének "közéleti és erkölcsi (??) tartásáról"? A dolog két okkal magyarázható. Először is ez a bizonyos "tartás" odáig fajult, hogy a lehető legsürgősebben ráncba kellett szedni a "költőt". Másodszor, és ez a legfontosabb, küszöbön állt a nyílt harc a jobboldaliakkal, Gyemján Bednij pedig egész "közéleti tartásával" organikusan a kulákság felé húzott. Versei a házasságról mindörökre a kulák feketeszázas hatásoknak már az anyaméhben is jelenlévő kifejeződései. Sztálin úgy döntött, hogy sajátos sztálini "ultimátumot" ad Gyemjannak. Ehhez kellettek a komszomolisták (akik természetesen őszintén, minden hátsó gondolat nélkül léptek fel). Az ultimátum a következő volt: Gyemjan, vagy megszakítod a barátkozást a jobboldaliakkal, és ódákat írsz Sztálin tiszteletére, vagy a "probléma" a faliújságról átkerül a sajtóba, mellesleg távolról sem csupán az előlegekről lesz szó...
Gyemjan Bednij megértette a célzást. A komszomolisták támadásai megszűntek, ami egyáltalán nem mondható el az előlegekről. Gyemjan a teljes kollektivizálásra hangolta líráját.