Lev Trockij

Utólagos rágalom D. B. Rjazanovról


Író: Lev Trockij
Forrás: Krausz Tamás (szerk.): A száműzött Trockij
Először megjelent: "Bjulletyeny Oppozicii," 1931. május-június, 21-22. szám.
Fordítás: Buncsák Piroska
HTML: P.G.


Március 12-én „Marx K. Kautskyról” címmel cikk jelent meg a Pravdában a Marx—Engels Intézet aláírásával. A cikket később minden kommentár nélkül átvette a Komintern világsajtója. Középpontjában látszólag Marx 1881-ben írt levelének egy figyelemre méltó részlete áll, amely lesújtó, s a későbbiekben beigazolódó jellemzést ad Kautskyról.

Az egész intézet nevében ünnepélyesen aláírt cikk közlésének mégis más a célja: megrágalmazni azt az embert, aki a Marx—Engels Intézetet létrehozta és vezette: A cikk végén a következő olvasható: „E levél eredetijét egy ismert mensevik, Lidia Cederbaum-Dan adta át Rjazanovnak 1925-ben, aki a levelet gondosan eltitkolta.”

A mensevikek perének idején a köztársaság főügyésze Rjazanovot ország-világ előtt a proletárdiktatúra elleni összeesküvéssel vádolta. Néhány hónappal e vád után az emberiséggel tudatjuk Rjazanov újabb bűntettét: az említetteken kívül ráadásul eltitkolt egy idézetet Marx 1881-ben írt leveléből, önmagában az a tény, hogy az ügyész urak úgy érzik, Rjazanov elvtárs ügyében szükség van ilyesfajta, az első vádtól teljesen független súlyosbító körülményre, bizonyítja, hogy lelkiismeretűk nem egészen tiszta. Ezek az emberek, miközben szokásukhoz híven az illegalitást durvasággal ötvözik, nem veszik észre, hogy vádjaik tartópillérei csak a főoszlop ingatagságára hívják fel a figyelmet. A Rjazanov elleni vád indítóokait annak idején hipotetikus formában megmagyaráztuk. Minden, amit ezzel kapcsolatban Oroszországból írnak, teljes egészében igazolja feltételezéseinket. Nem nehéz leleplezni ennek az utólagos vádnak a mechanizmusát sem, amit ugyanazok a vádlók emeltek Marx—Engels Intézet álnév alatt. A "mensevik Lidija Cederbaum" még 1925-ben adta át Marx levelét Rjazanovnak. Milyen céllal? Rjazanov és a mensevikek barátsága, valamint a proletárdiktatúra elleni eljövendő, közös összeesküvése zálogául? Az "intézet" erre vonatkozóan nem nyilatkozik. A "mensevik" szónak ugyanis minden kételkedőt meg kell győznie, arról már nem is beszélve, hogy ezt a levelet Rjazanov 1925 óta "gondosan eltitkolta". Miért titkolta el? Nyilvánvalóan azért, hogy Kautsky és a nemzetközi mensevizmus érdekeit védje. Igaz ugyan, hogy 1925-től, amikor is összeesküvést szervezett a mensevikekkel egy történelmi dokumentum eltitkolására, egészen 1931-ig, amikor leleplezték a proletárdiktatúra elleni összeesküvésben, Rjazanov számtalan dokumentumot, írást tett közzé, amelyek sok keserűséget okoztak a mensevikeknek. De nincs mit tenni. A Komintern sajtójának olvasói kénytelenek a régi istenfélő mondást követni: credo quia absurdum.

Rendben van, hogy is áll a dolog ezzel a levéllel? — kérdi az olvasó. Valódi-e, tényleg eltitkolta-e Rjazanov, és ha igen, úgy miért tette? Elég csak rápillantani az idézetre, hogy ne kételkedjünk a levél eredetiségében: Jaroszlavszkij még Jagodával együttműködve sem tud Marxot hamisítani. Ami a levél "leleplezését" illeti, nos ezzel kapcsolatban újra csak feltételezéseink vannak, amelyek hitelességét ugyanakkor az ügy valamennyi körülménye százszázalékosan alátámasztja.

Rjazanov csak azoktól kaphatta meg a levelet, akiknek a birtokában volt. Engels hagyatéka fölött, az epigonizmus történelmi logikájának megfelelően, Bernstein rendelkezett, s ez teszi ma lehetővé Jarozlavszkij számára is, hogy Lenin hagyatékát gondozza. A Marx—Engels Intézet, akárcsak a Lenin Intézet rendkívül sok dokumentumot vásárolt a mensevikektői, illetve a mensevikek közvetítésével. Elég utalni például arra az archív anyagra, amit a Lenin Intézet vásárolt meg Potreszovtól. Semmi kétség afelől, hogy a "mensevik Lidija Cederbaum” nem csupán átadta, hanem eladta Rjazanovnak a levelet, és valószínűleg közvetítője volt Bernsteinnek vagy valaki másnak, akinél a levél volt. Teljesen természetes, hogy Bernstein vagy a dokumentum más, e körökhöz tartozó tulajdonosa a megsemmisítő Kautskyportrét tartalmazó levél eladásakor azt a feltételt szabta, hogy a levelet ne publikálják:, amíg Kautsky, illetve a levél eladója él. Meglehetősen ismert tény, hogy Bernstein éppen ilyen megfontolásból, milyen gátlástalanul cenzúrázta Marx és Engels levelezését. Rjazanov elvtárs számára nem maradt más választás: kénytelen volt elfogadni a ráerőszakolt feltételt, hogy megszerezhesse a levelet. A helyében mindenki más ugyanezt tette volna. Miután Rjazanov elfogadta a feltételt, s természetesen tartotta is magát hozzá, minden ilyen jellegű ügyben rendkívüli óvatossággal és korrektséggel járt el, s csakis ez tette lehetővé, hogy az ellenségek karmaiból kiragadja nagy klasszikusaink örökségének értékes dokumentumait. Reméljük, most már érthető, miért "titkolta" Rjazanov elvtárs a levelet. Aki ismeri Rjazanovot, az egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy ő maga mindenkinél jobban égett a vágytól, hogy értékes szerzeményét publikálhassa. De várt, amíg eljön a megbeszélt idő. Házkutatás során megtalálták Rjazanovnál Marx levelét, és nemcsak publikálták, megszegve ezzel a Rjazanov által adott ígéretet, hanem egyben bizonyítékként ellene fordították. Minek nevezzük az ilyen módszert? Nevezzük valódi nevén: ez sztálini módszer.

1931. május 1.