Író: Lev Trockij, 1932-34.
Forrás: Krausz Tamás (szerk.): A száműzött Trockij
Fordítás: Sipos András
HTML: P.G.
Kedves Kling elvtárs!
1932. február 9.
Az idegen munkások óriási, bizonyos értelemben meghatározó jelentőséggel bírnak az amerikai forradalom szempontjából. Nem kétséges, hogy az ellenzéknek mindent meg kell tennie azért, hogy behatoljon a zsidó munkásság soraiba.
Azt kérdezi, milyen a viszonyom a zsidó nyelvhez. Olyan, mint bármilyen más nyelvhez. Az Önéletrajzomban valóban a "zsargon" szót használom, ez azért van, mert fiatal koromban a zsidó nyelv általános elnevezése nem a "jiddis" volt, mint ma, hanem a "zsargon". Így mondták maguk a zsidók is, legalábbis Odesszában, és ennek a szónak semmiféle megvető tartalma nem volt. A "jiddis" elnevezés - akárcsak Franciaországban - csak az utóbbi 15-20 évben vált közhasználatúvá.
Azt írja, hogy engem "asszimilátornak" neveznek. Egyáltalán nem értem, hogy a kifejezés mit takar. Természetesen ellene vagyok a cionizmusnak és a zsidó munkásoknál megmutatkozó önizolizáció minden egyéb formájának. A franciaországi zsidó munkásokat is arra biztatom, hogy ismerjék meg a francia életviszonyokat és a franci amunkásságot, amilyen alaposan csak lehet, hiszen enélkül nehezn tudnak bekapcsolódni annak az országnak a munkásmozgalmába, amelyben a kizsákmányolás súlytja őket. Miután a zsidó proletariátus különböző országokban szétszórva él, arra kell törekednie, hogy a zsidó mellett más nyelveket is elsajátítson, mint az oszályharc eszközét. Mi ebben az erőszakos asszimiláció?
A proletár kultúrával kapcsolatos álláspontomat kifejtetm Irodalom és forradalom c. könyvemben. A proletariátus és a vurzsoázia kultúrájának szembeállítása nem helyes, illetve nem egészen helyes. A polgári berendezkedés és ebből következően a polgári kultúra több évszázados fejlődésen ment keresztül. A proletár rendszer csak egy rövid ideig tartó átmenetet jelent a szocializmus felé. Ebben az átmeneti szakaszban (proletárdiktatúra) a proletariátus nem képes valamennyire is befejezett osztálykultúrát létrehozni. Csupán a szocialista kultúra elemeit alakíthatja ki. És ebben is áll a feladata: nem abban, hogy proletár kultúrát teremtsen, hanem egy osztálynélküli társadalom alapjain felépülő szocialista kultúrát.
Röviden ez az álláspontom a proletár kultúráról. Nem lenne nehéz kimutatni, hogy hasonlóan közelítette meg ezt a kérdést Marx, Engels, Lenin, Mehring, Roza Luxemburg stb. (...)
az Ön L. Trockija
Kedves Kling elvtárs!
(...) Azt a tervet - amelyről Ön tájékoztatott -, hogy a zsidó nyelvű brosúra- vagy könyvsorozat kívánnak kiadni a baloldali ellenzékhez tartozók műveiből, köztük az enyéimből, csak üdvözölhetem. (...)
Amennyira Nathan elvtárs levelei alapján meg tudom ítélni, a baloldali ellenzék jelentékeny befolyásra tehetne szert a baloldali Poalé Cionban. Jó lenne, ha az amerikai elvtársak megteremtenék ehhez a szükséges feltételeket.
Ön érdeklődött az iránt, mi lenne a véleményem arról, ha New Yorkban megszerveznék a zsidó munkások nemzetközi irodáját. Úgy vélem, hogy ezzek kezdeni korai lenne. A jelenlegi stádiumban elegendő, ha energikusan terjesztik az Unser Kapfot minden országban, ahol zsidó munkások élnek, kapcsolatokat építenek ki, folytatják a levelezést stb. Ez a munka természetesen sokkal széleskörűbbé és tervszerűbbé válik, ha a lap már hetilap lesz. Csak a tapasztalatok alapján lehet majd megmondani, hogy mennyire célszerű egy külön iroda felállítása.
A palesztínai eseményekkel kapcsolatosan egyelőre csak az anyaggyűjtésnél tartok. Egyebek között most várom egy amerikai marxista érkezését Palesztínából. Nathan elvtárs szintén értékes anyagokat küld. Ez lehetővé teszi, hogy határozottabban foglaljak állást az 1929. évi mozgalomról, és tisztázzam a magam számára, hogy az arab nemzeti felszabadító (antiimperialista) mozgalom mennyiben fonódott össze a reakciós iszlám tndenciákkal és a zsidóüldözéssel. Úgy gondolom, hogy mindezek az elemek felszínre kerültek. (...)
Elvtársi üdvözlettel
L. Trockij
Kedves Kling elvtárs!
1934. január 28.
(...) Ami általában a zsidókérdést illeti, az napjainkban kevésvé oldható meg "reformok" útján, mint bármely más kérdés. A zsidókérdés korábban soha nem látott mértékben vált a világméretű proletárforradalom összetevőjévé.
Birobidzsanról azt mondhatom, hogy annak a sorsa a Szovjetunió további sorsához kötődik. Minden esetre itt nema zsidókérdés egészében való megoldásáról van szó, csupán egy kísérletről arra, hogy a zsidóság egy meghatározott részének, a Szovjetunióban lévő zsidóságnak a helyzetét rendezzék. A zsidókérdés a zsidóság egész történelmi útja következtében nemzetközi, amely a "szocializmus egy országban" keretei között nem oldható meg. A zsidó munkások a legförtelmesebb és legocsmányabb antiszemita hajszák és pogromok közepette is forradalmi büszkeséget meríthetnek abból a tudatból, hogy a zsidó nép sorsa csak a proletariátus teljes és végleges győzelme által oldódik meg.
Kommunista üdvözlettel
az Ön L. Trockija