Író: Lev Trockij, 1936. augusztus 3.
Forrás: Trocki: Sztálin romlásba viszi a Szovjetuniót! - A Nemzetközi Kommunisták Könyvtára I. füzet.
Fordítás: Terebessy Károly
HTML: P.G.
Már örültem, hogy újra nyugodtan hozzáfoghatok Lenin életrajzának folytatásához. S most ezekkel az utálatos rágalmakkal és hazug vádakkal vagyok kénytelen foglalkozni. De hát, mit is tehetünk?
Az öreg Wilhelm Liebknecht gyakran szokta volt mondani: Aki politikával foglalkozik, annak vastag bőrének kell lennie.
Az ember joggal kérdezhetné, miért is eresztette világgá Sztálin ezt az undok, gyalázatos históriát, ami igazán csak árthat a munkásmozgalom érdekeinek. Különböző és bizonyos fokig egymásnak ellentmondó okai vannak ennek:
1. Kirov meggyilkolását az ellenzék politikai megsemmisítésére igyekezett Sztálin kihasználni. A dolgot azonban nagyon könnyűnek képzelte el. Ami engem illet, a lett konzullal kapcsolatban feltálalt történetke szánalmas fiaskóval végződött. Zinovjevről, Kamenyevről és a többiekről viszont egyetlen komoly és becsületes ember sem hiszi el, hogy bármily vonatkozásban is lennének Kirov meggyilkolásával. Mindenütt - még a Szovjetunióban is - azt suttogta majd mindenki, hogy az egész dolog a Gpu aljas mesterkedése. Az első bírósági eljárás megerősítésére Sztálin kénytelen volt újabb, alaposabban előkészített eljárást indítani.
2. A kommunista internacionálé még létezik s az oportunizmushoz és a sovinizmushoz való átorientálódása ellenére is felelős a polgári nyilvánosság előtt minden forradalmi mozgalomért. A IV. internacionálét gyakran a harmadik fiókjának tekintik ebben a viszonylatban. Sztálin minden erejével azon volt - emlékezzenek csak vissza Lavallal folytatott beszélgetésére - hogy bebizonyítsa, hogy a kommunista internacionálé többé már nem forradalmasító eszköz. Olyan könnyen azonban még sem hittek puszta szavának. Hogy a francia burzsoáziánál élvezett hitelét megszilárdíthassa, célszerűnek találta véres intézkedéseket foganatosítani a baloldali ellenzékkel szemben.
3. Azonban a kommunista internacionáléról sem mondhat le. Az u.n. "trockizmus" azaz Marx és Lenin tanainak továbbfejlesztése és folytatása, egyre nagyobb hatást vált ki, még magának a kominternnek a soraiban is. Ilyen jelenségekkel találkozuk Franciaországban, Csehszlovákiában és egyéb országokban is. Ezért életkérdése Sztálinnak, helyesebben mondva politikai tekintélyének, hogy a munkások szemeiben "megsemmisítse" a "trockizmust". Talán érvek útján? Ez azután igazán nem az ő módszere. De övé az aparátus, ami megadja számára a lehetőséget hazuk perek rendezésére (...) Sztálin vádaskodásának az a feladata, hogy egyszerre két helyen szilárdítsa meg tekintélyét: a szövetséges burzsoázia és a forradalmi munkásság előtt.
Ez az önmagának ellentmondó kettős szerep mutatja meg a legféreismerhetetlenebbül az egész sztálinista politika tarthatalanságát, amely egyrészt a nacionalista uralkodó kaszt, másrészt a nemzetközi munkásmozgalom (komintern) vonalán kényszerül lezajlani.
A dolog politikai részéről a személyire térve át, még egy indítékot kell megjelölnünk: ez a bosszúállás vágya, ami Sztálinnál igen kifejlődött. 1934-ben egy nyári estén együtt ültek egy üveg bor mellett (nem tudom biztosan, hogy még az első mellett) Sztálin, Djerzsinszki és Kamenyev. Sok mindenről beszélgettek, míg végre arra terelődött a szó, hogy ki mit szeret a legjobban. Nem emlékszem már arra, hogy mit mondott Djerzsinszki és Kamenyev, akitől ezt a történetkét hallottam, de Sztálin azt mondta, hogy "a legjobb, ami az életben lehet, az, ha helyesen választjuk ki az áldozatot, mindent jól előkészítünk, kiméletlenül bosszút állunk s azután szépen aludni megyünk."
Talán emlékeznek még arra, hogy Lenin 1921-ben erősen ellene volt annak a pártban, hogy Sztálint válasszák meg főtitkárrá. "Ez a szakács - mondta szóról-szóra - csak csípős ételeket fog főzni." Mindenesetre Leninnek akkor még halvány sejtelme sem lehetett arról, hogy ez a szakács mit fog kifőzni. Valószínűleg nem felejtették még el, hogy Lenin végrendeletében azt javasolta a pártnak, hogy Sztálint távolítsa el a főtitkári állásból, mert durva és híjával van a loyalitásnak. Ez a jellemzés egy hivatalos levél kereteiben nem fejezhette ki teljesen híven Lenin gondolatait. 1926 őszén mondta nekem Krupszkaja, Zinovjev és Kamenyev jelenlétében: "Volodja" (így szólitja az orosz Vladimirt), tehát Lenin "azt mondta, hogy belőle hiányzik a legelemibb becsületesség is. Érti? A legegyszerűbb emberi becsületesség." Még eddig soha sehol sem jelentettem meg ezeket a szavakat, mert nem akartam Krupszkajának ártani, de ma, amikor ő is menthetetlenül benne úszik a hivatalos áramlatban s nincs egyetlen tiltakozó szava sem az uralkodó klikk ezen utálatos gaztettei ellen, ma feljogosultnak érzem magam arra, hogy átadjam Lenin a szavait a nyilvánosságnak.
A vádlottak, akik egyben terhelő tanukként léptek fel önönmaguk ellen azzal indokolták meg Sztálin elleni állítólagos terorista terveiket, hogy a Szovjetunióban minden vele áll vagy bukik. Ez a felfogás egyformán beleillik a bürokrácia és a terrorista kalandorok gondolkodásába. A mindenható bürokrata azt hiszi: Én vagyok minden. A terorista viszont azt mondja a mindenható bürokratáról: ő minden. Mégegyszer ismétlem: a terorista csupán vörös árnyéka a bürokrata abszolutizmusnak. Ami engem illet, távolról sem hiszem azt, hogy Sztálin minden. Erről már igazán alaposan kifejtettem véleményemet a múltban. Sztalin gyözelme az ellenzék felett társadalmi tény volt s nem személyi teljesítmény. Ő egy új uralkadó kaszt győzelmét reprezentálja a proletariátus, felett. A győzelemre döntő jelentőséggel bírták a Szovjetunióban fennálló mély gazdasági okok s a nyugateurópai politikai viszonyok. Sztálin csupán csúcsa az új uralkodó kasztnak. Durva és ignoráns középszerűségében a legjobban fejeződnek ki a bürokrata parvenük új uralkadó rétegének fővonásai. Szánalmas ostobaság azt hinni, hogy egy revolverrel vagy bombával fel lehet tartani vagy megakadályozni az egész nagy társadalmi és politikai reakciót. Az igazi kiutat az orosz nép számára csak a világproletariátus kibontakozása teremtheti meg. Ha most győz a spanyol forradalom, ha a francia proletariátus tényleg hatalomra kerül, ha új szél süvít végig Európán, akkor felriad majd az orosz proletariátus is, a nagy tradicióinak újból tudatára ébred. S akkor a bürokrata nagyfiúk, akik a világ közepének érzik ma magukat, egy kettőre odakerülnek a történelem szemétdembjára.
Ha a Kreml urai azzal vádolnak engem, hogy írásaimmal a Szovjetunió népének a reakciós bürokrácia feletti eljövendő győzelmét szolgálom, akkor erre csak azt felelhetem: Igen, ezt a vádat vállalom.
Hönefosz, 1936. VIII. 3.