Író: Lev Trockij
Először megjelent: "Bjulletyeny oppozicii," 1938. április, 65. szám.
Forrás: Krausz Tamás (szerk.): A száműzött Trockij
Fordítás: Buncsák Piroska
HTML: P.G.
Valamennyi moszkvai bírósági fantazmagória közül talán az a vád a legfantasztikusabb, miszerint Genrih Jagoda, aki éveikig volt a GPU vezetője, tagja az "összeesküvő" trockista-buharinista csoportnak. Minden várható volt, csak ez nem.
Sztálinnak sokáig kellett manővereznie a Politikai Bizottságban, amíg sikerült elérnie, hogy Jagoda, legmegbízhatóbb embere a GPU főnöke legyen. 1923-tól Jagoda irányította a harcot az ellenzéki csoportok ellen. Nemcsak a tények meghamisításában vett részt, hanem ő szervezte 1929-ben az ellenzékiek első kivégzését is, Bljumkinét, Szilovét és Riabinovicsét. A Párizsban, Lev Szedov kiadásában megjelent „Bjulletyen Oppozicii” sokszor idézte Jagoda nevét, körülbelül olyan tónusban, mint amilyenben Zubatovnak, a cári Ohrana főnökének nevét emlegették annak idején a forradalmi kiadványok. Jagoda volt az, aki Visinszkij ügyésszel karöltve az összes szenzációt keltő pert előkészítette, a Kirov-gyilkosság utáni pertől egészen Zinovjev és Kamenyev 1936 augusztusában tartott peréig. A bűnök önkéntes, őszinte beismerése Genrih Jagoda találmányaként vonul majd be a történelembe. Ha valaki azt mondaná, Göbbels a római pápa ügynöke, az nem hangzana olyan abszurdul, mint az az állítás, hogy Jagoda Trockij ügynöve volt.
Mindenesetre tény, hogy ebben az új bírósági ügyben Jagodára már nem mint építészre, hanem mint építőanyagra volt szükség. A titkosrendőrség teljhatalmú főnökének sorsa ott dőlt el, ahol az összes ilyen kérdést eldöntik: Sztálin dolgozószobájában. Jagodának meghatározott helye volt a perben, mint a sakkfigurának a sakkjátszmában. Csak egy feladat maradt: rávenni Jagodát, hogy játssza el a kijelölt szerepet. Ez pedig nem is volt olyan nehéz. A letartóztatást követő első hónapokban ugyanis szó sem volt arról, hogy Jagoda részt vett a tuhacsevszkijt, trockista, illetve jobboldali összeesküvésben. Sem Jagoda, sem a közvélemény nem volt még felkészülve erre, és nem voltak biztosak abban sem, hogy vajon Visinszkij sikerrel tudja-e majd a közönség elé vezetni új kliensét. A szovjet- és a világsajtóban hírül adott első vádak így szóltak: féktelen életmód, az állami javak meglopása, vad orgiák. Igazak voltak-e ezek a vádak? Jagodát ismerve, minden bizonnyal. Cinikus karrierista, kiskirály volt, aki természetesen a magánéletében sem volt az erényesség mintaképe. Annyit azért hozzá kell tennünk, hogy Jagoda csak azért merte ilyen gátlástalanul szabadjára engedni ösztöneit, egészen a bűnözés határát súrolva, mert meg volt győződve arról, hogy semmiféle megtorlástól nem kell tartania. Jagoda életmódját pedig régóta ismerték a moszkvaiak, sőt maga Sztálin is. Sztálin a magasrangú szovjet vezetőkkel kapcsolatos rágalmakat tudományos gondossággal gyűjtötte egy sajátos archívumba, ahonnan azok a részleték kerülnek elő, amiket a politikai helyzet éppen megkíván. Elérkezett az idő, amikor Jagodát morálisan meg kellett semmisíteni. Ezt a magánéletére vonatkozó botrányos leleplezésekkel érték el. Ilyen előzmények után, néhány hónap elteltével a GPU volt főnöke választás elé került: vagy kivégzik az állami javak megkapásáért, vagy összeesküvést színlel, és így talán megmenekül a haláltól. Jagoda választott, és felkerült a 21 vádlott nevét tartalmazó listára. A világ pedig végre megtudta: Jagoda csak azért lőtte agyon a trockistákat, hogy "álcázza" magát, valójában a szövetségesük és ügynökük volt.
Vajon kinek és miért volt szüksége arra, hogy ilyen valószínűtlen és felettébb kompromittáló váddal még tovább fokozza az amúgy is áttekinthetetlen bírósági zűrzavart. Jagoda felvétele a vádlottak közé túlságosan is rendhagyó ahhoz, hogy megelégedjünk az általános magyarázatokkal. Lennie kellett valamilyen konkrét, közvetlen és rendkívül súlyos oknak, amely Sztálint arra kényszerítette, hogy saját első számú ügynökét Trockij ügynökévé változtassa. Ezt az okot most maga Jagoda tárja fél.
Vallomása szerint (március 5-i ülés) leningrádi beosztottjainak utasítást adott, természetesen Trockij "parancsára", hogy ne akadályozzák meg a Kirov elleni terrorista akciót. A GPU főnökének részéről egy ilyen rendelkezés egyenértékű azzal, mintha parancsot adna Kirov meggyilkolásának megszervezésére. A legkézenfekvőbb feltételezés: Jagoda olyan bűncselekményt vállalt magára, amihez semmi köze sem volt. De kinek és miért volt szüksége arra, hogy a GPU volt főnöke valódi vagy akár hamis vallomást tegyen Kirov meggyilkolásával kapcsolatban? Quid prodest?
Idézzük fel röviden a legfontosabb tényeket. Kirovot 1934. december 1-jén ölte meg egy Nyikolajev nevű ismeretlen férfi. A gyilkos, illetve feltételezett társainak pere zárt ajtók mögött zajlott. Mind a 14 vádlottat agyonlőtték. A vádiratból, aminek egyes részleteit közölte a szovjet sajtó, valamint az utólag nyilvánosságra hozott hivatalos adatokból világos volt, hogy a lett konzul, Bisszeneksz ötezer rubelt adott Nyikolajevnek a terrorista akcióra, és cserébe egy bizonyos "Trockijnak írt levelet" kért tőle. 1934. december 30-án kifejeztem a sajtóban azt a meggyőződésemet, hogy Bisszeneksz Jagoda ügynöke volt ("Bjulletyeny Oppozicii" 1935. január). Akkor sem feltételeztem, és most sem gondolom, hogy a GPU valóban Kirov meggyilkolására gondolt. A feladat az volt, hogy készítsék elő az "összeesküvést", keverjék bele az ellenzéket, például engem, és az utolsó pillanatban leplezzék le a merényletet. Ezt az elképzelést nem kevesebb, mint egy hónappal ezelőtt hivatalosan megerősítették. 1935. január 23-án a katonai törvényszék a GPU tizenkét felelős beosztású leningrádi tisztségviselőjét, élükön főnökükkel, Medveggyel két évtől tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítélte. A nyomtatásban is megjelent ítélet szó szerint ez volt: "tájékoztatták őket a Kirov éllen készülő merényletről, de bűnös hanyagságot ... tanúsítottak (!)..., mert nem tették meg a szükséges védelmi intézkedéseket. A „bűnös hanyagság” itt nem jelent mást, mint a GPU közvetlen részvételét a Kirov elleni merényletben. S ha figyelembe vesszük Bisszeneksz szerepét, még nyilvánvalóbbá válik, hogy hogy Nyikolajev csak eszköz volt a hivatalos ügynökök és provokatőrök kezében. De az eszköz engedetlennek bizonyult. Nyikolajev, akinek nyilvánvalóan személyes oka volt arra, hogy komolyan vegye az akciót, felhasználta a kedvező pillanatot, és hamarabb lőtt Kirovra, mint ahogy Jagoda megkapta volna a "Trockijnak írt levelet".
Azt, hogy a sajtóban nyilvánosságra kellett hozni, a GPU tizenkét felelős ügynöke már korábban tudott a készülő merényletről, csak azzal magyarázható, hogy magasnangú személyeknek feltétlenül alibire volt szükségük. A Kirov-gyilkosság körülményeinek hatására vezető hivatalnoki körökben sugdolózni kezdtek arról, hogy az ellenzékkel folytatott harciban a "vezér" már legközelebbi munkatársait áldozza fel. Egyetlen tájékozott ember sem kételkedhet abban, hogy Medvegy, a leningrádi GPU főnöke nap mint nap beszámolt Jagodának e döntő fontosságú akcióról, mint ahogy abban sem, hogy Jagoda pedig állandóan informálta Sztálint, másrészt utasításokat kapott tőle. Ezeknek a rendkívül veszélyes szóbeszédeknek csak úgy lehetett véget vetni, hogy feláldozták a moszkvai per lennigrádi végrehajtóit.
1935. január 26-án ezt írtam: "Sztálin teljes egyetértése, sőt, kezdeményezése nélkül sem Jagoda, sem Medvegy soha nem vállalkozott volna egy ilyen kockázatos lépésre". ("Bjulletyeny Oppozicii", 1935. február).
Kirov halála kiindulópontja lett a régi bolsevik gárda szisztematikus kiirtásának. De minél több pert konstruált a GPU Kirov holtteste körül, annál állhatatosabban jelentkezett újra és újra minden fejben a kérdés: Quid prodest? Kinek volt erre szüksége? Sztálin nyilvánvaló és szemmellátható politikai célja a régi gárda kiirtása. Ezért a moszkvai vezetők egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy Jagoda nem cselekedhetett Sztálin utasításai nélkül. A gyanú egyre szélesebb körben terjedt el, majd meggyőződéssé vált. Sztálinnak teljesen el kellett magát szigetelnie Jagodától. Mély árkot kellett ásnia maga és Jagoda között, és lehetőség szerint Jagoda holttestét belelökni ebbe az árokba.
Több tucat kiegészítő adatot sorolhatnánk még fel (ezek John Dewey Bizottságának archívumában találhatók), amik egyértelműen alátámasztják következtetésünket. Kirov meggyilkolása nem volt más, mint a rendőri zűrzavar mellékterméke, amit Sztálin és Jagoda azért hoztak létre, hogy az ellenzék vezetőit terrorizmussal vádolhassák. Sztálin, hogy a maga közreműködését leplezze, először csak másodrendű ügynököket {Medvegyet és másokat) adott ki a közvéleménynek. Ugyanakkor a leleplező híresztelések terjedése és a dolgok saját belső logikája végül is arra kényszerítették Sztálint, hogy feládozza elsőszámú munkatársát. A jelenlegi per megmagyarázza a legmegmagyarázhatatlanabb mozzanatot, ugyanis a GPU volt főnöke vallomásában elmondta, „Trockij utasítására” vett részt Kirov meggyilkolásában. Aki megérti e per legtitkosabb mozgatórugójának működlését, annak a többi már nem okozhat gondot.
1938. március 7. Coyoacan