Író: Clara Zetkin, Adolf Warski. 1921. december 20.
Forrás: Politikatudományi füzetek 2. Rosa Luxemburg és az Orosz Forradalom.
Fordítás: Íjjas József
HTML: P.G.
"Az orosz forradalom. Kritikai értékelés Rosa Luxemburg hagyatékából" címmel Paul Levi kiadott egy brosúrát, amelyet Rosa Luxemburg 1918 nyarán a breslaui börtönben írt, de nem fejezett be. Rosa Luxemburgnak az volt a szándéka, hogy az orosz forradalommal kapcsolatos akkori álláspontját részletes munkában is kifejtse. Miután a forradalom kiszabadította börtönéből, korábbi határozott szándéka ellenére mindez nem valósult meg.
Megállapíthatjuk, hogy sem Rosa Luxemburg, sem Leo Jogiches nem kívánta ennek az 1918 nyarán írott kritikának a publikálását.
Mégpedig nem Szovjet-Oroszországra és annak kormányzó pártjára való tekintettel. A fiatal szovjetköztársaság létezését talán sohasem fenyegette olyan súlyos veszély, mint éppen 1918 nyarán. Mindezek ellenére Rosa Luxemburg — akkor, börtöncellájában — amellett volt, hogy a bolsevik felfogást nyilvánosan bírálni kell. Ugyanis nem egyszer szállt síkra nyilvánosan ama nézete mellett, hogy még a legélesebb küzdelemben is, minden forradalmi párt számára létszükséglet az önkritika. Az orosz bolsevikok azonban az utolsók lettek volna, akik lemondanak a forradalmi kritikáról. A történelemben még sohasem gyakorolt egy párt olyan kemény önkritikát, mint éppen a bolsevikok, éppen e legszorongatottabb helyzetben. Megállapítjuk továbbá, hogy a brosúra tartalma — éppen a leglényegesebb kérdésekben - nem felel meg annak a felfogásnak, amelyet Rosa Luxemburg a börtönből való kiszabadulásától kezdve egészen meggyilkolásáig a nyilvánosság előtt képviselt.
Amint azt cikkek, jegyzetek, a Spartacus-program egyes passzusai, a többségi szociáldemokráciára vonatkozó kritika stb. bizonyítja, Rosa Luxemburg az alkotmányossággal, a demokráciával, a szovjet-rendszerrel, a terrorral kapcsolatos álláspontját lényegileg megváltoztatta. Ez volt az oka annak, hogy Rosa Luxemburg ezt a munkáját nem fejezte be és nem publikálta. Ez volt a kifejezett oka annak is, hogy Leo Jogiches, Rosa Luxemburg legbizalmasabb és leginkább egyenrangú harcostársa, "kritikai lelkiismerete", nemcsak a brosúra publikálása ellen foglalt állást, hanem egyes lapjait, valamint azokat a jegyzeteket, amelyek egy tervezet vázlatát tartalmazták, el akarta égetni.
Mindezt l’aul Levi is tudja. A brosúra kézirata 3 évig a birtokában volt, ennek ellenére nem hozta nyilvánosságra mindaddig, amíg a kommunista párt tagja és vezetője volt. Ha tehát a brosúrát most a fiókból elővette, és Rosa Luxemburg kritikai fejtegetéseit egy hosszú, terméketlen, iskolamesterhez illő bevezetéssel látta el, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy Rosa Luxemburg művét olyan célokra használja fel, amelyeknek semmi közük a forradalmi kritikához.
Berlin, 1921. december 20.