Író: Szituacionista Internacionálé
Először megjelent: "Internationale Situationniste," 1. szám (Párizs, 1958. június)
Fordítás és HTML: P.G.
„A szürrealizmus győzelme főként annak tudható be, hogy e társadalom ideológiáinak legmodernebb oldala lemondott a mesterkélt értékek szigorú hierarchiájáról, és nyíltan az irracionális, egyben a szürrealizmus maradványai után nyúl.” - Beszámoló a szituációk alkotásáról, 1957. június
A szürrealizmus egy olyan világban vált sikerré, amelynek alapvető átalakítása nem ment végbe. De a szürrealizmus számára, amely nem kevesebbet várt, mint az uralkodó társadalmi rend megdöntését, sikere visszafelé sült el. Ugyanakkor, e megdöntésnek szentelt tömegfellépés fokozódó késedelme, a fejlett kapitalizmus további ellentmondásai és a kulturális alkotás azonos tehetetlensége fenntartja a szürrealizmus aktualitását és lealjasított ismétlések sokaságát vonultatja fel.
Azon életkörülmények között, amelyekre rátalált és mindezidáig botrányosan meghosszabbított, a szürrealizmus nem hagyhatja el szerencsétlen jellemét, mert már most egészében csak a dada által felszámolt művészet és költészet toldaléka, mivel az ezek által nyújtott minden lehetőség a művészettörténet szürrealista utószaván túl, egy megalkotandó valódi élet kérdéskörébe tartozik. Mindazok, akik megkísérlik technikailag elhelyezni magukat a szürrealizmus után, újra olyan kérdésekkel találják szembe magukat, amelyek megelőzik azt (a dadaista költészet és színház, a formális kutatások a „Mont de Piété”1 kötetének stílusában). Így van az, hogy a legtöbb képi újdonság, melyre a háború vége óta fény vetült, csak az egységes szürrealista hozomány puszta – titkon – átvett, elszigetelt és felnagyított részletei (Max Ernst 1958 elején egy párizsi kiállításon felidézte, amit Pollocktól hallott 1942-ben).
A modern világ beérte a szürrealizmus formális előnyét. A hatékonyan fejlődő tanokban (azaz, a tudományos ágakban) az innováció megnyilvánulásai is szürrealista megjelenéssel bírnak: 1955-ben, a Manchesteri Egyetemen egy robot olyan szerelmes levelet írt, amely megállná a helyét egy tehetségtelen szürrealista automatikus írásaként. Azonban, az e haladást irányító valóság az, hogy mivel a forradalom nem érkezett meg, minden, ami egyszer szabad mozgásteret biztosított a szürrealizmusnak, azt azon elnyomó világ fedi el és használja fel, amely ellen egykoron a szürrealisták harcoltak.
Magnetofon használatával tanítják az alvó alanyokat az élet álomháztartásának kiürítésére a nevetséges és undorító haszonelvű célok hajhászatában. Azonban nincs a szürrealizmus szubverzív felfedezéseinek még egy olyan világos kifordítása, mint az automatikus írás és az ezen alapuló kollektív játékok kiaknázása, az Egyesült Államokban „brainstorming”-ként ismert ötletkutatási módszer által. Gérard Lauzun így ír működéséről a „France-Observateur”-ban:
„Egy meghatározott idejű (tíz perctől egy óra hosszáig terjedő) értekezleten meghatározott számú ember (6-tól 15-ig) teljes szabadságot élvez, hogy a minél több ötletét fejezze ki. Legyenek azok bármilyen bizarrak is, nem veszélyezteti őket cenzúra. Az ötletek minősége nem igazán számít. Feltétlen tilos a résztvevők ötleteit kritizálni, vagy akár csak megmosolyogni azokat. Mindenkinek abszolút joga, sőt, kötelessége, hogy az elébb elhangzott ötletekből lopjon, bővítve azokat. (...) Ezt az eljárást a hadsereg, a közigazgatás és a rendőrség is alkalmazza. Maga a tudományos kutatás a brainstorming-üléseket konferenciákkal vagy ’kerekasztalokkal’ helyettesíti. (...) A C.F.P.I.2 egy írójának vagy rendezőjének egy címre van szüksége? Nyolc ember tizenöt perc alatt hetvennel is tud szolgálni! Aztán egy jelszó: száznégy ötlet harmincnégy perc alatt – kettőt megtartunk. (...) A meggondolatlanság, az ésszerűtlenség, az abszurditás és a hirtelen témaváltások megköveteltek. A minőség utat enged a mennyiségnek. Az eljárás elsődleges célja, hogy lebontsa a társadalmi kényszer, a bátortalanság és beszéd nehézségei által felállított különféle korlátokat, amelyek egyeseket gyakran eltántorítanak az értekezleten vagy az igazgatótanácsi ülésen való felszólalalástól, hogy furcsa javaslatokkal rukkoljanak elő, amelyekben egy-egy elásott kincs is megbújhat! Megfigyelhetjük, hogy ezen gátak eltűnésével az emberek beszélni kezdenek, mi több, mindenkinek van valami mondanivalója. (...) Egyes amerikai igazgatók hamar rájöttek, hogy egyébként milyen haszonnal jár a személyzeti viszonyok terén egy ilyen eljárás. Aki ki tudja fejezni magát, kevesebbet követel. ’Rendezz brainstorming értekezleteket nekünk!’, utasítják a szakembereket: ’hogy megmutassuk beosztottjainknak, hogy törődünk az ötleteikkel, hiszen mi követeljük őket!’ Az eljárás a forradalmi vírus elleni terápia lett.”
1 André Breton, a szürrealista mozgalom megalapítójának, első verses kötete. 2 Compagnie Française de Productions Internationales [Nemzetközi Produkciók Francia Társasága].