A megírás ideje: 1937
szeptember 7
A megírás helye: Kína
Eredeti nyelve: kínai
Digitalization:Ginjeet (2015)
Mi az aktív ideológiai harc mellett vagyunk, mert ezzel a fegyverrel a kezünkben érhetjük el a párt és más forradalmi szervezetek belső összekovácsolódását, ami biztosítja harcképességüket. Minden egyes kommunistának, minden egyes forradalmárnak élnie kell ezzel a fegyverrel.
A liberalizmus elveti az ideológiai harcot és az elvtelen béke álláspontján van. Ez rothadt, kispolgári munkastílust eredményez, amely a párt és más forradalmi szervezetek egyes láncszemeit és egyes tagjait politikai rothadásra kárhoztatja.
A liberalizmus különféle formákban jelentkezik:
1. Világosan látod, hogy valaki helytelenül jár el, de csupán azért, mert az illető ismerősöd, földid, kenyerespajtásod, testi-lelki jóbarátod, kedves embered, régi bajtársad vagy beosztottad, nem vívsz vele elvi harcot, hanem a békesség és a barátság kedvéért tűröd, hogy továbbra is ugyanabban a szellemben járjon el; esetleg enyhén megdorgálod ugyan, de nem viszed kenyértörésre a dolgot, csak hogy minden csendben és simán menjen. Ennek azután mind az egész kollektíva, mind pedig az illető kárát vallja.
2. Felelőtlenül bírálsz valakit a háta mögött, de a kérdéseket nem veted fel határozottan a szervezet előtt; nem mondod meg a dolgot az illető szemébe, hanem a háta mögött fecsegsz; a gyűléseken hallgatsz, a gyűlések után azonban locsogsz. Tudatodban a kollektivizmus elvei helyett a liberális lazaság uralkodik.
3. Ha a dolog nem érint téged személyesen, igyekszel magad minél távolabb tartani tőle; tudva tudod, hogy ennek vagy annak nincs igaza, mégis üdvösnek tartod a hallgatást, egy-két szóval intézed el a dolgot: az okos ember – mondod magadban – nem nyúl darázsfészekbe, s akkor a darazsak is békén hagyják.
4. Nem veted alá magad az utasításoknak, és mindenki máséval szemben a magad véleményét tartod helyesnek; azt akarod, hogy a szervezet törődjék veled, de hallani sem akarsz a szervezeti fegyelemről.
5. Nem harcolsz a helytelen nézetek ellen, nem küzdesz ellenük az összetartás érdekében, az előrehaladás, a munka megjavítása érdekében, hanem személyes vádaskodással, pörösködéssel, egyéni leszámolással, bosszúálló gondolattal foglalkozol.
6. Helytelen véleményeket hallasz, de nem szállsz vitába; sőt, ellenforradalmi beszélgetéseknek vagy fültanúja, de még ezekről sem teszel jelentést, hanem közömbösen veszed az ilyesmit, mintha mi sem történt volna.
7. Nem végzel propagandát és agitációt a tömegek között, nem szólalsz fel, nem ismerkedsz meg a helyzettel, nem kérdezősködsz, nem tekinted szívügyednek a lakosság életbevágó érdekeit, minden közömbösen hagy. Megfeledkezel arról, hogy a Kommunista Párt tagja vagy, és lesüllyedsz a tucat-nyárspolgár színvonalára.
8. A tömegek érdekeit sértő cselekedetek láttán nem háborodsz fel, nem igyekszel az ilyen cselekedetek elkövetőit jobb belátásra bírni, nem tiltakozol, nem végzel felvilágosító munkát, hanem tűröd ezt a viselkedést, szemet hunysz fölötte.
9. Munkádat komolytalanul végzed, minden terv nélkül, minden célkitűzés nélkül dolgozol, kontárkodsz, azt tartod: majd csak lesz valahogy, eltöltöd a napod – és rendben van.
10. Derék forradalmárnak tartod magad, dicsekszel régi párttagságoddal, de nagy dolgokkal nem tudsz megbirkózni, a kis dolgok alól meg kibújsz, ímmel-ámmal dolgozol, a tanulást sem veszed komolyan.
11. Hibát követtél el, sőt ezt már be is láttad, mégsem akarod kijavítani, s ezzel elárulod, hogy liberális vagy önmagaddal szemben.
Még egész sor példát lehetne felhozni, de ez a tizenegy a leglényegesebb.
Mindezek a liberalizmus megnyilvánulásai.
A liberalizmus rendkívül káros a forradalmárok kollektívájában; olyan
bomlasztó valami ez, ami az egység lazulására, a szolidaritás meggyengülésére,
a munkában való passzivitásra, eszmei meghasonlásra vezet. A liberalizmusnak
az a következménye, hogy a forradalmárok soraiban megdől az erős
szervezettség és fegyelem, elvész a politikai vonal következetes végigvitelének
lehetősége, s a pártszervezet elszakad a tömegektől, melyeket vezet. Ez
rendkívül káros tendencia.
A liberalizmus gyökerei a kispolgárság önző, egoista természetéből táplálkoznak,
a kispolgárságéból, amely az egyéni érdekeket helyezi előtérbe, a
forradalom érdekeit pedig háttérbe szorítja. Ebből ered az ideológiában,
a politikában és a szervezeti kérdésekben tapasztalható liberalizmus.
A liberális emberek elvont dogmáknak tekintik a marxizmus tételeit. A marxizmus mellett vannak, de nem akarják azt valóra váltani, illetve nem akarják teljesen valóra váltani; nem is gondolnak arra, hogy liberalizmusukat marxizmussal váltsák fel. Ott van náluk raktáron a marxizmus is, a liberalizmus is: szavaikban marxisták, tetteikben liberálisok. Mások számára a marxizmust tartják készenlétben, a maguk számára pedig a liberalizmust. Poggyászukban meg van ez is, meg az is, azt veszik elő, amelyikre éppen szükség van. Egyik-másik embernek így van berendezve az agya.
A liberalizmus az opportunizmus egyik megnyilvánulása; a liberalizmus homlokegyenest ellenkezik a marxizmussal. A liberalizmus passzivitás; objektíve az ellenséget segíti. Ezért ellenségeink örülnének, ha megmaradna sorainkban a liberalizmus. Ez a liberalizmus lényege, s ezért nem lehet helye a forradalmárok soraiban.
Nekünk, akiket a marxizmus aktív szelleme hat át, le kell győznünk a liberalizmust és a belőle fakadó passzivitást. A kommunistának őszintének, odaadónak és aktívnak kell lennie, a forradalom érdekeit még az életénél is drágábbnak kell tekintenie, egyéni érdekeit alá kell rendelnie a forradalom érdekeinek; a kommunista mindig és mindenhol köteles síkra szállni a helyes elvekért, köteles fáradhatatlanul harcolni minden néven nevezendő helytelen nézet vagy cselekedet ellen, s ugyanakkor köteles erősíteni pártélet kollektivizmusát és a pártnak a tömegekkel való kapcsolatát; a kommunistának a párt és a tömegek érdekeit jobban szívén kell viselnie, mint az egyes emberek érdekeit, másokról jobban kell gondoskodnia, mint sajátmagáról. Csak az ilyen ember méltó arra, hogy kommunistának nevezzék.
A hűséges, őszinte, aktív, szilárd jellemű kommunistáknak össze kell fogniok a párttagság egy részénél fellelhető liberalista tendenciák elleni harcra, s el kell érniök, hogy ezek az emberek a helyes útra térjenek. Ez az egyik harci feladatunk az ideológiai fronton.