A megírás ideje: 1847. június 9.
Forrás: MEM, 42. kötet
Eredeti kiadás: „Gründungsdokumente des Bundes der Kommunisten (Juni bis September 1847)“, Hamburg 1969.
Eredeti nyelv: német
1. kérdés. Kommunista vagy?
Felelet. — Igen.
2. kérdés. Mi a kommunisták célja?
— A társadalmat úgy berendezni, hogy mindegyik tagja a
maga összes adottságait és erőit teljes szabadságban és anélkül,
hogy ezzel a társadalom alapfeltételeit megtámadná, kifejleszthesse és működtethesse.
3. kérdés. Hogyan akarjátok ezt a célt elérni?
— A magántulajdon megszüntetésével, melynek helyébe a
vagyonközösség lép.
4. kérdés. Mire alapozzátok vagyonközösségeteket?
— Először is a termelőerőknek és a létfenntartási eszközöknek az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a gyarmatosítás
fejlődése által létrehozott tömegére és végtelenségig való
gyarapításuknak a gépi berendezésben, a vegyi és egyéb segédeszközökben rejlő lehetőségére.
— Másodszor arra, hogy minden ember tudatában vagy érzéseiben léteznek bizonyos elvek mint megdönthetetlen alapelvek, elvek, amelyekről nem szükséges bizonyítani, hogy az
egész történelmi fejlődés eredményei.
5. kérdés. Melyek ezek az elvek?
— Pl. minden ember arra törekszik, hogy boldog legyen.
Az egyesnek a boldogsága elválaszthatatlan az összesek boldogságától stb.
6. kérdés. Milyen módon akarjátok előkészíteni vagyonközösségeteket?
— A proletariátus felvilágosítása és egyesítése révén.
7. kérdés. Mi a proletariátus?
— A proletariátus a társadalomnak az az osztálya, amely kizárólag munkájából, nem pedig valamely tőke profitjából él2; az az osztály, amelynek jó és balsorsa, élete és halála ezért a
jó és rossz üzletmenet váltakozásától, egyszóval a konkurencia
ingadozásaitól függ.
8. kérdés. Így hát nem mindig léteztek, proletárok?
— Nem. Mindig léteztek szegények és dolgozó osztályok; s
csaknem mindig a dolgozók voltak a szegények. De proletárok
nem mindig léteztek, mint ahogy a konkurencia sem volt
mindig szabad.
9. kérdés. Hogyan keletkezett proletariátus?
— A proletariátus a gépek bevezetéséből eredt, amelyeket a
múlt század közepe óta találtak fel és amelyek közül a legfontosabbak: a gőzgép, a fonógép és a mechanikai szövőszék.
E gépek, amelyek nagyon drágák voltak és ennélfogva csak
gazdag emberek szerezhették be őket, kiszorították az akkori
munkásokat, mivel a gépek révén olcsóbban és gyorsabban
lehetett az árukat szolgáltatni, mint ahogy ezt az addigi munkások tökéletlen rokkáikon és szövőszékeiken tehették. Ezáltal a
gépek az ipart egészen a nagytőkések kezébe szolgáltatták [más kézírással betoldva: és a
munkások kevéske tulajdonát], amely főleg szerszámaikból,
szövőszékeikből stb. állt, teljesen értéktelenné tették; úgyhogy a
tőkésé lett minden, a munkásnak semmije sem maradt. Ezzel
be volt vezetve a gyárrendszer. Amikor a tőkések átlátták,
milyen előnyös ez nekik, igyekeztek a gyárrendszert egyre
több munkaágra kiterjeszteni. A munkát mindinkább megosztották a munkások között, úgyhogy az utóbbiak, akik mindegyike korábban egy egész munkadarabot csinált, most ennek
a darabnak csak egy részét csinálták. Az így egyszerűsített
munka gyorsabban és ezért olcsóbban szolgáltatta a készítményeket és csak most látták csaknem minden munkaágban, hogy
itt is lehet gépeket alkalmazni. Mihelyt mármost egy munkaágat gyárszerűen űztek, a nagytőkések kezébe került, éppen
úgy, mint a fonoda és a szövődé, és a munkásokat megfosztották önállóságuk utolsó maradványától.
Lassanként odáig jutottunk, hogy csaknem minden munkaágat gyárszerűen űznek. Ezáltal mindinkább tönkrement az
eddigi középrend, különösen a kis kézművesmesterek, teljesen
megváltozott a munkások korábbi helyzete, és létrejött két új, lassanként valamennyi többi osztályt elnyelő osztály. Mégpedig:
I. A nagytőkések osztálya, akik az összes előrehaladott
országokban csaknem kizárólagos birtokosai a létfenntartási
eszközöknek és azoknak az eszközöknek (gépeknek, gyáraknak,
műhelyeknek stb.), amelyekkel ezeket a létfenntartási eszközöket előállítják. Ez a burzsoák osztálya, vagyis a burzsoázia.
II. A teljesen nincstelenek osztálya, akik arra vannak ráutalva, hogy az első osztálynak, a burzsoáknak eladják munkájukat, csak hogy érte megkapják tőlük a létfenntartási eszközöket. Minthogy ennél a munkaüzletnél a felek helyzete nem
egyenlő, hanem a burzsoák előnyben vannak, a nincstelenek
kénytelenek a burzsoák szabta rossz feltételeknek engedelmeskedni. Ezt a burzsoáktól függő osztályt a proletárok osztályának, vagyis a proletariátusnak hívják.
10. kérdés. Miben különbözik a proletár a rabszolgától?
— A rabszolgát egyszer s mindenkorra eladták. A proletárnak naponként és óránként önmagát kell eladnia. A rabszolga
egy úrnak a tulajdona, és éppen ezért biztosított létezése van,
bármily nyomorúságos is az. A proletár úgyszólván az egész
burzsoá osztály rabszolgája, nem egy úré, és ezért nincs biztosított létezése, mivel senki nem vásárolja meg tőle a munkáját,
ha nincs rá szüksége. A rabszolga dolognak számít, nem a
polgári társadalom tagjának. A proletárt személynek, a polgári
társadalom tagjának ismerik el. A rabszolgának ennélfogva
lehet jobb létezése, mint a proletárnak, de ez magasabb fejlődési
fokon áll. A rabszolga felszabadítja magát azáltal, hogy proletárrá válik és az összes tulajdonviszonyokból csak a rabszolgaság viszonyát törli el. A proletár csak azáltal szabadíthatja fel
magát, hogy eltörli a tulajdont egyáltalán .
11. kérdés. Miben különbözik a proletár a jobbágytól?
— A jobbágy egy darab földet, tehát egy termelési szerszámot használhat a hozam nagyobb vagy kisebb részének leadása ellenében. A proletár olyan termelési szerszámokkal
dolgozik, amelyek másvalakinek a tulajdonai, aki neki munkájáért a termékeknek egy, a konkurencia meghatározta részét
átengedi. A munkás részesedését a jobbágy esetében saját
munkája határozza meg, tehát maga. A proletár esetében a
konkurencia határozza meg, tehát mindenekelőtt a burzsoá. A jobbágynak biztosított létezése van, a proletárnak nem.
A jobbágy úgy szabadítja fel magát, hogy elkergeti hűbérurát
és maga lesz tulajdonossá, tehát belép a konkurenciába és
egyelőre csatlakozik a birtokos osztályhoz, a kiváltságos osztályhoz. A proletár úgy szabadítja fel magát, hogy megszünteti a
tulajdont, a konkurenciát és az összes osztálykülönbségeket.
12. kérdés. Miben különbözik a proletár a kézművestől?
— A proletártól megkülönböztetve így nevezett kézműves,
ahogy a múlt században még szinte mindenütt, most pedig
még itt-ott létezik, legfeljebb egy ideig proletár. Célja az, hogy
ő maga tőkét szerezzen és ezzel más munkásokat kizsákmányoljon. Ezt a célt gyakran elérheti ott, ahol a céhek még
léteznek vagy ahol az iparűzés szabadsága még nem vezetett a
kézművességek gyárszerű űzéséhez, heves konkurenciához. De
mihelyt bevezetik a gyárrendszert a kézművességekbe és a
konkurencia teljesen felvirágzik, ez a kilátás elesik és a kézműves mindinkább proletárrá válik. A kézműves tehát úgy
szabadul fel, hogy vagy burzsoává válik, illetve egyáltalában
átmegy a középrendbe, vagy úgy, hogy a konkurencia folytán
proletárrá válik (ahogy ez most többnyire történik) és csatlakozik a proletariátus mozgalmához, azaz a többé vagy kevésbé
tudatos kommunista mozgalomhoz.
13. kérdés. Nem gondoljátok tehát, hogy a vagyonközösség minden korban
lehetséges volt?
— Nem. A kommunizmus csak azután keletkezett, hogy a
gépek és más találmányok lehetővé tették, hogy a társadalom
valamennyi tagja számára mindenoldalú kiképzést, boldog
létezést helyezzenek kilátásba. A kommunizmus olyan felszabadításról szóló tanítás, amely a rabszolga, a jobbágy vagy
a kézműves számára nem volt lehetséges, hanem csak a proletár
számára, és ezért szükségszerűen a XIX. századhoz tartozik
és korábban soha nem volt lehetséges.
14. kérdés. Térjünk vissza a hatodik kérdésre. Ha a közösséget a proletariátus felvilágosítása és egyesítése révén akarjátok előkészíteni,
akkor tehát elvetitek a forradalmat?
— Meg vagyunk győződve arról, hogy minden összeesküvés
nemcsak haszontalan, hanem még káros is. Szintúgy tudjuk,
hogy forradalmakat nem szándékosan és önkényesen csinálnak,
hanem hogy ezek mindenütt és mindig olyan körülményeknek a szükségszerű következményei, amelyek semmiképpen nem
függnek sem egyes pártok, sem egész osztályok akaratától és
irányításától. Ámde azt is látjuk, hogy a proletariátus fejlődését
a világ csaknem minden országában erőszakkal elnyomják a
birtokos osztályok, és hogy ezáltal a kommunisták ellenfelei
munkálkodnak erőszakkal egy forradalom irányába. Ha ezáltal
az elnyomott proletariátust végül is belekergetik egy forradalomba, akkor mi tettel éppúgy védeni fogjuk a proletariátus
ügyét, mint most szóval.
15. kérdés. Egy csapásra akarjátok a mostani társadalmi rend helyébe a
vagyonközösséget bevezetni?
— Nem gondolunk erre. A tömegek fejlődését nem lehet
dekretálni. Azoknak a viszonyoknak a fejlődése szabja meg ezt,
amelyek között ezek a tömegek élnek, és ezért lassan megy
végbe.
16. kérdés. Miképpen gondoljátok megvalósíthatónak a mostani állapotból a
vagyonközösségbe való átmenetet?
— A vagyonközösség bevezetésének első alapfeltétele a proletariátus politikai felszabadítása egy demokratikus állami berendezkedés révén.
17. kérdés. Mi lesz az első rendszabályotok, mihelyt keresztülvittétek a
demokráciát?
— A proletariátus megélhetésének biztosítása.
18. kérdés. Hogyan akarjátok ezt megvalósítani?
— I. A magántulajdon olyan korlátozásával, amely előkészíti a társadalmi tulajdonná való fokozatos átváltoztatását,
pl. progresszív adókkal, az örökösödési jognak az állam javára
történő korlátozásával stb.
— II. A munkásoknak nemzeti műhelyekben és gyárakban,
valamint a nemzeti birtokokon való foglalkoztatásával.
— III. Minden gyermeknek állami költségen való nevelésével.
19. kérdés. Hogyan intézitek majd az átmeneti időszakban ezt a nevelést?
— Minden gyermeket attól az időponttól kezdve, hogy
nélkülözheti az első anyai gondozást, állami intézetekben fognak nevelni és oktatni.
20. kérdés. A vagyonközösség bevezetésével nem proklamáljátok egyszersmind
a nőközösséget is?
— Semmiképpen. A férfi és nő közötti magánviszonyba és egyáltalán a családba csak annyiban fogunk beavatkozni, amennyiben a fennálló berendezkedés megtartása zavarná az új társadalmi rendet. Egyébként nagyon jól tudjuk, hogy a családi
viszony a történelem folyamán a tulajdonviszonyok és fejlődési
periódusok szerint módosulásokon ment át, és hogy ezért a
magántulajdon megszüntetése is igen jelentékeny befolyást gyakorol majd rá.
21. kérdés. Fennmaradnak-e a kommunizmusbem a nemzetiségek?
— A közösség elve szerint szövetségre lépő népek nemzetiségei ezen egyesülés révén éppannyira kénytelenek lesznek keveredni és ezáltal megszűnni, ahogy a különféle rendi és osztálykülönbségek elesnek alapzatuk, a magántulajdon megszűnésével.
22. kérdés. Elvetik a kommunisták a fennálló vallásokat?
— Minden eddigi vallás egyes népek vagy népcsoportok történelmi fejlődési fokainak a kifejezése volt. A kommunizmus
azonban az a fejlődési fok, amely minden fennálló vallást feleslegessé tesz és megszüntet.3
A kongresszus nevében és megbízásából
Heide, titkár
Karl Schill, elnök4
London, 1847. június 9.
1 A kommunista hitvallás tervezetét a Kommunisták Szövetségének első kongresszusán
(London, 1847. jún. 2—9.) vitatták meg. Ezt a program-okmányt, valamint a szervezeti
szabályzat tervezetét és az első kongresszusnak a tagokhoz intézett körlevelét 1968-ban találták meg Joachim Friedrich Martensnak, a Kommunisták
Szövetsége egyik hamburgi funkcionáriusának hagyatékában. A kommunista hitvallás
tervezete Engels kézírásában maradt fenn, kivéve a zárómondatot, néhány betoldott
szót és az aláírásokat. Amikor Engels 1847 októberében kidolgozta a Szövetség programjának új, tökéletesebb tervezetét [A kommunizmus alapelvei], felhasználta hozzá a „hitvallás” szövegét.
A Kommunisták Szövetsége (Bund der Kommunisten) az Igazak Szövetségéből (Bund der Gerechten) alakult meg. 1847. jan. végén a
Szövetség londoni vezetősége meghívta Marxot és Engelst, hogy csatlakozzanak a
Szövetséghez. A már említett első kongresszuson (1847 júniusában), amelyen Engels
tevékenyen részt vett (Marx akkor nem utazhatott Londonba), alakult át a Szövetség a
Kommunisták Szövetségévé. A régi jelszót — „Minden ember testvér” — felváltották a
proletárpárt nemzetközi harci jelszavával: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Marx és
Engels tanácsai alapján kidolgozták a Szövetség szervezeti szabályzatát; ebben szabatosan megfogalmazták a kommunista mozgalom végcéljait, kiküszöbölték a régi Szövetség összeesküvő vonásait és a Szövetséget demokratikus elvekre
alapozták. A végleges szervezeti szabályzatot az 1847 nov.
29-től dec. 8-ig Londonban tartott második kongresszus hagyta jóvá, amely egyúttal
megbízta Marxot és Engelst a pártprogram megírásával: ennek eredményeképpen jött
létre a „Kommunista Párt kiáltványa”.
2 Marx és Engels a 40—50-es években írott műveikben (mielőtt Marx kidolgozta az értéktöbblet-elméletet) olyan kifejezéseket alkalmaztak, mint „a munka értéke”, „a munka
ára”, „a munka eladása”, amelyek, mint Engels a „Bérmunka és tőke” c. Marx-mű
1891-es kiadásához írt bevezetésében megállapította, „a későbbi írások álláspontjáról
ferdének, sőt helytelennek látszanak” (lásd 22. köt. 191. old.). Azután, hogy Marx
megállapította: a munkás nem a munkáját, hanem a munkaerejét adja el a tőkésnek, pontosították ezeket a fogalmakat. A későbbi művekben már „a munkaerő értéke”, „a
munkaerő ára”, „a munkaerő eladása” fogalmakat találjuk.
3 A szöveg idáig terjedő része Engels kézírásában maradt fenn.
4 Heide volt Wilhelm Wolff, Karl Schill pedig Karl Schapper szövetségbeli fedőneve.