Proudhon úrnak az a balszerencséje, hogy sajátságos módon félreismerik Európában. Franciaországban szabad rossz közgazdásznak lennie, mert ott kitűnő német filozófusnak tartják. Németországban viszont szabad rossz filozófusnak lennie, mert ott a legkiválóbb francia közgazdászok egyikének tekintik. Mint német és egyszersmind közgazdász indíttatva éreztem magam, hogy ez ellen a kettős tévedés ellen tiltakozzam.
Az olvasó megérti majd, hogy e hálátlan munka közben gyakran voltam kénytelen Proudhon úr bírálata helyett a német filozófia bírálatával foglalkozni és ugyanakkor néhány, a politikai gazdaságtan tárgyát illető észrevételt is tenni.
Brüsszel, 1847. június 15.
Karl Marx
Proudhon úr műve nem egyszerűen csak politikai gazdaságtani értekezés, nem közönséges könyv, hanem Biblia: „Misztériumok”, „Isten kebeléből kiragadott titkok”, „Kinyilatkoztatások” — semmi sem hiányzik belőle. Minthogy azonban napjainkban a prófétákat lelkiismeretesebben vizsgálják meg, mint a profán szerzőket, az olvasónak bele kell nyugodnia, hogy velünk átmenjen a „Genezis” sivár és ködös erudícióján, hogy később Proudhon úrral a „szupraszocializmus" éteri és termékeny régióiba emelkedhessék. (Lásd Proudhon: Philosophie de la misère, Prológus, III. oldal, 20. sor.)