«A program jelentősége magának a pártnak a jelentősége... de mi a párt? Miben áll kohéziója? Az események és a feladatok közös megértésében, s e közös megértés, íme, ez a párt programja.»
— Trockij.
A világpolitikai helyzetet elsősorban a munkásosztály vezetőségének történelmi válsága jellemzi.
A proletárforradalom gazdasági feltétele már régóta létrejött, amennyire ez a kapitalizmusban lehetséges. Az emberiség termelőerőinek növekedése megszűnt. Az új találmányok és az új technikai fejlődés nem eredményezik többé az anyagi gazdagság növekedését. A kapitalista rendszer társadalmi válságának a talaján fellépő időszakos válságok a tömegek egyre nagyobb nélkülözésével és szenvedésével járnak. A munkanélküliség fokozódása elmélyíti az állam pénzügyi válságát és aláássa a megrendült pénzrendszereket. A demokratikus és a fasiszta kormányok egyik csődből a másikba jutnak.
Maga a burzsoázia sem lát kiutat. Azokban az országokban, ahol kénytelen volt utolsó tétjét a fasizmus lapjára tenni, behunyt szemmel halad a gazdasági és katonai katasztrófa felé. A történelmileg kivételezett országokban, azaz ott, ahol a burzsoázia a korábbi nemzeti gazdagodás számlájára ideig-óráig megengedheti magának a demokrácia fényűzését (Anglia, Franciaország, Egyesült Államok, stb.), a tőke valamennyi hagyományos pártja olyan zavarba jutott, amely időnként az akarat-bénulás határát súrolja. A New Deal, az első időben annyit dicsőített határozottsága ellenére — nem egyéb, mint e zavar különleges formája, amely abban az országban lehetséges, ahol a burzsoázia határtalan gazdagságot tudott felhalmozni. A jelenlegi válság, amely távolról sem érte el tetőpontját, máris megmutatta, hogy a New Deal politikája az Egyesült Államokban, csakúgy mint a Népfront politikája Franciaországban nem jelent kiutat a gazdasági zsákutcából.
A nemzetközi viszonyok sem rózsásabbak. A kapitalista hanyatlás növekvő nyomásának a hatására, az imperialista ellentétek elérték azt a határt, amelyen túl a különböző összecsapások és véres konfliktusok (Abesszínia, Spanyolország, Távol-Kelet, Közép-Európa) elkerülhetetlenül egy világégéshez vezetnek. Persze a burzsoázia számításba veszi azt a halálos veszedelmet, amit egy új háború jelent uralma számára. De ma sokkal kevésbé tudja elejét venni a háborúnak, mint 1914 előestéjén.
Azok a szóbeszédek, amelyek szerint a szocializmus történelmi feltételei még nem volnának eléggé «érettek», tudatlanságból vagy tudatos csalásból származnak. A proletárforradalom objektív feltételei nemcsak megértek, hanem a bomlásuk is megkezdődött. Ha a következő történelmi szakaszban nem kerül sor szocialista forradalomra, az emberiség egész civilizációja katasztrófába sodródik. Minden a munkásosztálytól, azaz elsősorban forradalmi élcsapatától függ. Így az emberiség történelmi válsága azonosul a forradalmi vezetőség válságával.