Az átmeneti korszak munkásmozgalma nem szabályos és egyenletes, hanem lüktető és robbanékony. A mozgalom eme jellegének kell alárendelni mind a jelszavakat, mind a szervezeti formákat. A vezetésnek el kell vetnie a megszokottságot, és nagy figyelemmel kell lennie a tömegek kezdeményezése iránt.
Az üzemek megszállásával párosuló sztrájkok, melyek e kezdeményezés legfrissebb megnyilvánulásai, túlnőnek a «normális» kapitalista rendszer határain. A vállalatok ideiglenes megszállása csapást mér a kapitalista tulajdon bálványára, függetlenül a sztrájkolók követeléseitől. Valamennyi ilyen sztrájk gyakorlatilag felveti azt a kérdést, hogy ki az úr az üzemben: a kapitalista vagy a munkások.
Míg az üzemek megszállása alkalomszerűen veti fel ezt a kérdést, az ÜZEMI BIZOTTSÁG ugyanennek a kérdésnek szervezett kifejezést ad. Az üzemi bizottság, melyet a vállalat összes munkása és alkalmazottja választ, egyszeriben ellensúlyozza az igazgatás akaratát.
A reformisták bírálják a régi típusú, az «isteni jogra» hivatkozó tulajdonosokat (pl. Ford), szemben a «jó», a «demokratikus» kizsákmányolókkal. Mi szembeállítjuk ezzel az üzemi bizottságok jelszavát, amelyek a mindkét fajta tőkés elleni harc gócpontjai.
A szakszervezeti bürokraták általában ellenzik az üzemi bizottságok létrehozását, mint ahogy ellene vannak minden merész lépésnek, ami a tömegek mozgósítását célozza. De minél szélesebbé válik a mozgalom, annál könnyebb lesz megtörni az ellenállásukat. Ahol a vállalat munkásai már a «nyugodt» időben is valamennyien szakszervezeti tagok, az üzemi bizottság formailag azonos lesz a szakszervezet szervével, de összetétele fel fog újulni és hatásköre ki fog szélesedni. Ám a bizottságoknak az a legfőbb jelentősége, hogy azoknak a munkásrétegeknek lesznek a vezérkarai, amelyeket a szakszervezet általában képtelen megközelíteni. Egyébként éppen ezekből a legkizsákmányoltabb rétegekből jönnek majd a forradalom legodaadóbb csapatai.
Mihelyt létrejön a bizottság, valójában egy KETTŐSHATALOM alakul ki az üzemben. Lényegénél fogva átmeneti jellegű, mert két kibékíthetetlen rendszert zár magába: a kapitalista- és a proletárrendszert. Az üzemi bizottságok alapvető jelentősége éppen az, hogy megnyitják a forradalom-előtti, esetleg a burzsoá- és a proletárrendszer közötti közvetlen forradalmi szakaszt. Az üzemi bizottságokért folytatott propaganda sem korai, sem mesterkélt jellegét az üzemek megszállásának az a hulláma bizonyítja, amely máris elért néhány országot. A közeljövőben elkerülhetetlenül újabb hullámok fogják követni. Idejekorán harcot kell indítani az üzemi bizottságokért, különben készületlenül ér az új hullám.
Következő rész: VII — A kereskedelmi titok és az ipar munkásellenőrzése