Léon Blum pártjának a politikája Franciaországban újólag bebizonyítja, hogy a reformisták képtelenek valamit is tanulni a történelem legtragikusabb leckéiből. A francia szociáldemokrácia szolgaian másolja a német szociáldemokrácia politikáját, és ugyanolyan katasztrófa felé halad. A II. Internacionálé évtizedeken keresztül a polgári demokrácia keretei között növekedett, annak elidegeníthetetlen részévé vált és vele együtt rothad.
A III. Internacionálé akkor tért a reformizmus útjára, amikor a kapitalizmus válsága végérvényesen napirendre tűzte a proletárforradalmat. A Komintern jelenlegi politikája Spanyolországban és Kínában, — amely abból áll, hogy hason csúszik a «demokrata» és «nemzeti» burzsoázia előtt, — bizonyítja, hogy a Komintern is képtelen akármit tanulni, vagy megváltozni. A Szovjetunióban reakciós erővé vált bürokrácia nem tölthet be forradalmi szerepet a nemzetközi porondon sem.
Az anarcho-szindikalizmus egészében véve hasonló fejlődésen ment át. Franciaországban Léon Jouhaux szakszervezeti bürokráciája már régóta a burzsoázia ügynökévé vált a munkásosztályon belül. Spanyolországban az anarcho-szindikalizmus lerázta magáról a forradalmi cégért, mihelyt elérkezett a forradalom, és a polgári demokrácia szekerének ötödik kerekévé vált.
A közbenső centrista szervezetek, amelyek a Londoni Iroda körül tömörülnek, csupán a szociáldemokrácia és a Komintern «baloldali» tartozékai. Megmutatták tehetetlenségüket arra, hogy egy történelmi helyzetben tájékozódjanak és abból forradalmi következtetéseket vonjanak le. A csúcspontot a spanyol POUM érte el, amely a forradalom idején képtelen volt forradalmi politikát követni.
A nemzetközi munkásosztálynak az évek hosszú sora óta elszenvedett tragikus vereségei még nagyobb konzervativizmusba sodorták a hivatalos szervezeteket, és ugyanakkor «új utak» keresésére késztették a csalódott «forradalmi» kispolgárokat. Mint mindig a reakció és a hanyatlás korszakában, ezúttal is mindenünnen felbukkannak a mágusok és a sarlatánok. Revízió alá akarják venni a forradalmi gondolat egészét. Ahelyett, hogy tanulnának a múltból, «kijavítják» azt. Némelyek felfedezik a marxizmus következetlenségét, mások kinyilatkoztatják a bolsevizmus csődjét. Némelyek a forradalmi tanításra hárítják azoknak a tévedéseiért és bűneiért a felelősséget, akik elárulták ezt a forradalmi tanítást; mások elátkozzák az orvostudományt, mert az nem biztosít azonnali és csodás gyógyulást. A legmerészebbek egy csodaszer felfedezését ígérik, és addig is az osztályharc megállítását javasolják. Az új erkölcs számos prófétája a munkásmozgalom megújítására ajánlkozik egy etikai gyógymód segítségével. Azonban maguknak e prófétáknak a többsége erkölcsi béna lett anélkül, hogy valaha is harcmezőn járt volna. Így az «új utak» örve alatt csak azokat a régi recepteket javasolják a munkásságnak, amelyek már régóta porosodnak a Marx előtti szocializmus levéltárában.
A IV. Internacionálé könyörtelen hadat üzen a II. és a III. Internacionálé, az Amszterdami Internacionálé és az anarcho-szindikalista Internacionálé bürokráciája ellen, valamint centrista csatlósaik ellen; a reformok nélküli reformizmus ellen, a GPU-val szövetséges demokratizmus ellen, a béke nélküli pacifizmus ellen, a burzsoázia szolgálatában álló anarchizmus ellen, a forradalomtól halálosan félő «forradalmárok» ellen. Ezek a szervezetek nem a jövő zálogai, hanem a múlt rothadó csökevényei. A háborúk és a forradalmak korában kő kövön nem marad belőlük.
A IV. Internacionálé nem keres és nem talál fel semmiféle csodaszert. Teljesen a marxizmus talaján áll, amely az egyetlen forradalmi tanítás s amely így lehetővé teszi a valóság megértését, a vereségek okainak felfedését és a győzelem tudatos előkészítését. A IV. Internacionálé folytatja a bolsevizmus hagyományát, amely elsőként mutatta meg a munkásosztálynak hogyan hódítsa meg a hatalmat. A IV. Internacionálé kisepri a mágusokat, a sarlatánokat és az erkölcs tolakodó professzorait. A kizsákmányoláson alapuló társadalomban a legfőbb erkölcs a szocialista forradalom erkölcse. Azok a módszerek és eszközök a jók, amelyek emelik a munkások osztálytudatát, növelik erejükben vetett bizalmát, a harci önfeláldozásra való készségét. Megengedhetetlenek azok a módszerek, amelyek táplálják az elnyomottak félelmét és engedelmességét elnyomóik iránt, elfojtják a tiltakozás és lázadás szellemét, vagy a vezérek akaratával helyettesítik a tömegek akaratát, félelemmel a meggyőzést és hamisítással a valóság elemzését. Ezért a szociáldemokrácia, amely prostituálta a marxizmust és a sztalinizmus, amely a bolsevizmusnak az ellentéte, halálos ellenségei a munkás-forradalomnak és erkölcsének.
Szembenézni a valósággal; nem keresni a kisebbik ellenállás vonalát; nevükön nevezni a dolgokat; igazat mondani a tömegeknek, bármilyen keserű legyen az; nem félni az akadályoktól; hűségesnek lenni a kicsiny dolgokban és a nagyokban egyaránt; merni, amikor a tett órája üt, — íme, ezek a IV. Internacionálé szabályai. Ez a szervezet megmutatta, hogy képes az árral szemben úszni. A következő történelmi hullám a hátára fogja emelni.