A kritikai kritika, bármennyire felette tudja magát a tömegnek, mégis végtelen irgalmat érez iránta. Úgy szerette a kritika a tömeget, hogy elküldte az ő egyszülött fiát, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem kritikai élete legyen.1 A kritika tömeggé válik és köztünk lakozik és mi látjuk dicsőségét mint az Atya egyszülött Fiának dicsőségét. Azaz a kritika szocialistává válik és „a pauperizmusról szóló írásokról”2 beszél. Nem tekinti szentségtörésnek, hogy olyan legyen, mint az isten, hanem elidegeníti önmagát, könyvkötőmester-alakot ölt, és az értelmetlenségig — sőt idegen nyelveken való kritikai értelmetlenségig alázza magát. A kritika, akinek mennyei, szűzi tisztasága visszaborzad a bűnös, bélpoklos tömeggel való érintkezéstől, a kritika annyira erőt vesz magán, hogy figyelmére méltatja „Bodz”-ot [Dickens egyik karakterének neve eltorzítása Reichardtnál] és „a pauperizmus összes forrásműveit”, s „évek óta lépést tart a kor rákfenéjével”; megvetően elhárítja azt, hogy a szaktudósoknak írjon, a nagyközönségnek ír, eltávolít minden idegenszerű kifejezést, minden „lateiner okoskodást, minden céhszerű zsargont” — mindezt eltávolítja mások írásaiból, mert mégis csak sok lenne azt kívánni, hogy a kritika önmagát is alávesse „ennek az adminisztrációs rendszabályozásnak”. De részben még ezt is megteszi, bámulatos könnyedséggel elidegeníti önmagát, ha nem is maguktól a szavaktól, de tartalmuktól — és ki vetné szemére, hogy használja „azt a nagy csomó érthetetlen idegen szót”, amikor ő maga annak rendszeres kinyilvánításával indokolja fejtegetését, hogy e szavak neki is érthetetlenek? Néhány példa erre a rendszeres kinyilvánításra:
„Ezért irtózat tárgyai előttük a koldusság institúciói.”
„Egy felelősség-tan, amelyben az emberi gondolat minden rezdülése Lót feleségének hasonmásává lesz.”
„E valóban érzületteli műépület zárókövére.”
„Ez a fő tartalma Stein politikai végrendeletének, amelyet a nagy államférfi még a tényleges szolgálatból való kilépése előtt átnyújtott a kormánynak és összes értekezéseinek.
„Ennek a népnek akkoriban még semmiféle dimenziója nem volt egy ily kiterjedt szabadság számára.”
„Mivel publicisztikai értekezése végén meglehetős biztonsággal parlamentál, már csak a bizalom hiányzik.”
„Az államemelő, férfias, a rutinon és a törpelelkű félelmen felülemelkedő, a történelmen művelődött és az idegen nyilvános államiság eleven szemléletével táplált értelemnek.”
„Egy általános nemzeti jólét nevelése.”
„A szabadság a porosz néphivatás kebelében a hatóságok ellenőrzése alatt holtan fekve maradt.”
„Néporganikus publicisztika.”
„A népnek, amelynek Brüggemann úr is megadja érettsége születési bizonyítványát.”
„Meglehetősen éles ellentmondás a többi meghatározottságokkal szemben, amelyeket ebben az írásban a nép hivatásképességére vonatkozóan kimondanak.”
„A gyűlöletes haszonlesés gyorsan feloldja a nemzeti akarat összes kiméráit."
„A sokat szerzés stb. szenvedélye, ez volt az a szellem, amely az egész restaurációs kort áthatotta, és amely meglehetős mennyiségű indifferenciával csatlakozott az újabb korhoz.”
„Ez a homályos fogalom: politikai jelentőség, amely a falusi porosz nemzetiségben megtalálható, egy nagy történelem emlékén nyugszik.”
„Az antipátia eltűnt és egy teljesen exaltált állapotba ment át.”
„E csodálatos átmenet alkalmával mindenki a maga módján kilátásba helyezte még a maga különös óhaját.”
„Egy kenetteljes salamoni nyelven írt katekizmus, melynek szavai mint a galamb — cirp! cirp! — emelkednek fel a pátosz és a mennydörgésszerű aspektusok régiójába.”
„Egy harmincötéves mellőzöttség egész dilettantizmusa.”
„Azt, hogy a városi polgárokat túlságosan élesen mennydörögte le egyik egykori elöljárójuk, még el lehetne viselni a képviselőinkre jellemző lelki nyugalommal, ha az 1808. évi városi rendtartás Benda-féle felfogása nem szenvedne a városi rendtartás lényegéről és használatáról alkotott muzulmán fogalomaffekcióban.”
A stiláris merészségnek Reichardt úrnál véges-végig megfelel a fejtegetés merészsége. Ilyen átmenetei vannak:
„Brüggemann úr [...] 1843 [...] államelmélet [...] minden becsületes ember [...] szocialistáink nagy szerénysége [...] természeti csodák [...] Németországgal szemben támasztandó követelések [...] természetfeletti csodák [...] Ábrahám [...] Philadelphia [...] manna [...] pékmester [...] de mivel csodákról beszélünk, tehát Napóleon behozta stb.”
E példák után igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy a kritikai kritika még „magyarázatot” is ad egy mondathoz, amelyről ő maga azt tartja, hogy „népszerű beszédmodorban” hangzott el. Mert ő „felfegyverzi szemét organikus erővel, hogy áthatoljon a káoszon”. És itt meg kell mondani, hogy ezután még a „népszerű beszédmodor” sem maradhat érthetetlen a kritikai kritika előtt. A kritikai kritika belátja, hogy az irodalmárok útja szükségszerűen görbe marad, ha az alany, aki rálép, nem elég erős, hogy egyenessé tegye, és ezért természetesen „matematikai műveleteket” tulajdonít az írónak.3
Magától értetődik — és a történelem, mely mindent bizonyít, ami magától értetődik, ezt is bizonyítja —, hogy a kritika nem azért válik tömeggé, hogy tömeg maradjon, hanem hogy megváltsa a tömeget tömegszerű tömegszerűségétől, tehát a tömeg népszerű beszédmodorát megszüntetve-felemelje a kritikai kritika kritikai nyelvévé. A megalázkodás legfokozatszerűbb fokozata az, amikor a kritika megtanulja a tömeg népszerű nyelvét, és ezt a durva zsargont a kritikusan kritikai dialektika fellengző okoskodásává transzcendentálja.
1
V. ö. Biblia, János 3:16
2 Karl Reichardt (C. R.) recenziói: „Schriften über den Pauperismus”, „ALZ” I. és
II. füz. (1843. dec. és 1844. jan.).
3 Az első 17 idézet, valamint az előző bekezdésben idézett szavak Reichardt (C. R.) recenziójából: „Preussens Beruf in der deutschen Staatsentwicklung etc. Von C. Brüggemann
etc.” („ALZ” VI. füz.), a 18—20. idézet Reichardt (C. R.) cikkéből: „Katechismus für
wahlberechtigte Bürger in Preussen. Von Dr. A. Benda etc.” (uo.), az utolsó bekezdésbeli
kifejezések a 2. jegyzetben említett cikkből („ALZ” I. füz.)
Következő rész: II. Fejezet. „A kritikai kritika” mint „Mühleigner” vagy a kritikai kritika mint Jules Faucher úr (írta Engels)