Karl Marx & Friedrich Engels

A szent család

vagy a kritikai kritika kritikája.
Bruno Bauer és társai ellen.

A megírás ideje: 1844. szeptember—november
Forrás: MEM, 2. kötet
Eredeti nyelv: német
Eredeti cím: Die heilige Familie, oder Kritik der kritischen Kritik. Gegen Bruno Bauer und Konsorten.
Eredeti kiadás: Literarische Anstalt, Frankfurt am Main, 1845.
HTML: Szász Márk

Tartalomjegyzék:

Előszó

I. Fejezet. „A kritikai kritika könyvkötőmester-alakban" vagy a kritikai kritika mint Reichardt úr (írta Engels)

II. Fejezet. „A kritikai kritika” mint „Mühleigner” vagy a kritikai kritika mint Jules Faucher úr (írta Engels)

III. Fejezet. „A kritikai kritika alapossága” vagy a kritikai kritika mint J. (Jungnitz?) úr (írta Engels)

IV. Fejezet. „A kritikai kritika“ mint a felismerés nyugalma vagy a „kritikai kritika” mint Edgar úr

1. Flora Tristan „Union ouvrière”-je (írta Engels)
2. Béraud az örömlányokról (írta Engels)
3. A szerelem (írta Engels)
4. Proudhon (írta Marx) I. sz. jellemező fordítás
I. sz. kritikai széljegyzet
II. sz. kritikai széljegyzet
II. sz. jellemező fordítás
III. sz. kritikai széljegyzet
III. sz. jellemező fordítás
IV. sz. kritikai széljegyzet
IV. sz. jellemező fordítás
V. sz. kritikai széljegyzet

V. Fejezet. A „kritikai kritika" mint titokmester vagy a „kritikai kritika” mint Szeliga úr (írta Marx)

1. „A civilizáción belüli elvadulás titka” és „az államban meglevő jogtalanság titka”
2. A spekulatív konstrukció titka
3. „A művelt társaság titka”
4. „A jóravalóság és jámborság titka”
5. „A titok — gúny”
6. Kacagó gerle (Rigolette)
7. A Párizs rejtelmei világállapota

VI. Fejezet. Az abszolút kritikai kritika vagy a kritika mint Bruno úr

1. Az abszolút kritika első hadjárata (írta Marx) a) A „szellem“ és a „tömeg“
b) A zsidókérdés. I. sz. A kérdések feltevése.
c) Hinrichs. I. sz. Titokzatos célzások politikáról, szocializmusról és filozófiáról. 2. Az abszolút kritika második hadjárata a) Hinrichs. II. sz. A „kritika” és „Feuerbach”. A filozófia elítélése. (írta Engels)
b) A zsidókérdés. II. sz. Kritikai felfedezések szocializmusról, jogtudományról és politikáról (nemzetiségről). (írta Marx) 3. Az abszolút kritika harmadik hadjárata (írta Marx) a) Az abszolút kritika önapológiája. „Politikai” múltja.
b) A zsidókérdés. III. sz.
c) Kritikai csata a francia forradalom ellen
d) Kritikai csata a francia materializmus ellen
e) A szocializmus végleges veresége
f) Az abszolút kritika spekulatív körforgása és az öntudat filozófiája

VII. Fejezet. A kritikai kritika levelezése

1. A kritikai tömeg (írta Marx)
2. A „nem-kritikai tömeg" és a „kritikai kritika”
a) A „megátalkodott tömeg” és a „kielégítetlen tömeg" (írta Marx)
b) A „lágyszívű” és megváltásra szoruló” tömeg (írta Engels)
c) A tömeg kegyelmi áttörése (írta Marx) 3. A nem-kritikai-kritikai tömeg vagy a kritika és a „berlini egylet” (írta Marx)

VIII. Fejezet. A „kritikai kritika” világjárása és megdicsőülése vagy „a kritikai kritika” mint Rudolf, Geroldstein hercege (írta Marx)

1. Egy mészárosnak kutyává való kritikai átváltoztatása vagy a Chourineur
2. A kritikai vallás titkának leleplezése vagy Fleur de Marie a) A spekulatív „Marienblume”
b) Fleur de Marie 3. A jog titkainak leleplezése a) A maître d’école vagy az új büntetőelmélet. A cellarendszer leleplezett titka. Orvosi titkok.
b) Jutalmazás és büntetés. A kettős igazságszolgáltatás, táblázattal.
c) A civilizáción belüli elvadulásnak és az államban meglevő jogtalanságnak a megszüntetése 4. Az „álláspont” leleplezett titka
5. Az emberi hajlamok hasznosítása titkának leleplezése vagy Clémence d’Harville
6. A nők emancipációja titkának leleplezése vagy Louise Morel
7. A nemzetgazdaságtani titkok leleplezése a) A nemzetgazdaságtani titkok elméleti leleplezése
b) „A szegénybank”
c) A bouquevali mintagazdaság 8. Rudolf, „a leleplezett minden titkok titka”

IX. Fejezet. A kritikai utolsó ítélet (írta Marx)

Történelmi utószó

A „Szent család” Marx és Engels első közös műve.
A „Szent család” kifejezés gúnyos elnevezése a Bauer-fivéreknek (Bruno és Edgar Bauernak) és híveiknek, akik az „Allgemeine Literaturzeitung” nevű újság körül csoportosultak.
Bruno Bauer Marxot korábban a berlini egyetemen tanította mint professzor (egy Ézsaiás könyvét taglaló kurzus keretében), és ettől kezdve mentorává vált. Mivel Marx mindössze 9 évvel volt fiatalabb nála, hamarosan a Bauer által frekventált filozófiai társasági körbe, a „Doktorklub“ ifjúhegeliánusokból álló csoportjába is bekerült. Az ifjúhegeliánusok a korabeli, minden oldalon mélyen tisztelt német filozófus, Hegel dialektikának nevezett filozófiáját próbálták forradalmi demokrata vagy vallás- és társadalomkritikai kontextusban értelmezni. Ezért balhegeliánusoknak [Linkshegelianer] is szokás nevezni őket, szemben Hegel addigi hagyományos, jellemzően konzervatívabb értelmezőivel. Marx azonban a humanista nézetei miatt egyre inkább eltávolodott a számára túlságosan spekulatív és nem elég materialista nézeteket valló csoporttól. A Bruno Bauerral és más ifjúhegeliánusokkal való eszmei szakítását ebben a könyvben foglalta össze, amely során Marx és — újdonsült jóbarátja és munkatársa, egy szintén korábbi kiugrott ifjúhegeliánus — Engels támadásnak vette alá az ifjúhegeliánusok nézeteit egy kibontakozó materialista szemszögből. Már 1842 nyarán, amikor Berlinben megalakult a „szabadok” köre (Die Freien, egy ifjúhegeliáus csoport ahol Engels is megfordult), nézeteltérések támadtak Marx és az ifjúhegeliánusok között.
Miután Marx 1842 októberében szerkesztője lett a „Rheinische Zeitung”-nak, amelynek munkatársa volt több berlini ifjúhegeliánus is, fellépett ezek tartalmatlanul hangoskodó, élettől elrugaszkodott és filozófusi klikkharcokban kimerülő cikkeinek közlése ellen. Két évvel a „szabadokkal” való szakítás után Marx és Engels nézeteinek kikristályosodása és az ifjúhegeliánusok nézeteinek további fejlődési útja következtében az elméleti és politikai nézeteltérések teljesen kibékíthetetlen jellegűekké váltak; Marx és Engels az idealizmusból és a forradalmi demokratizmusból a szilárd materializmus és kommunizmus talajára lépett, Bauerék viszont az „Allgemeine Literaturzeitung”-ban „1842 radikalizmusát” — Bruno Bauert 1842-ben felmentették a professzori állásából, az ezt követő felháborodás löketet adott a balhegeliánusok radikalizmusának majd tompult — egész egyszerűen megtagadták, filozófiailag pedig visszatértek a leglaposabb közhelyekhez és a szubjektív idealizmus álláspontjára, a történelmet kiválasztott személyiségek, a „szellem”, az „öntudat” művének fogták fel, a tömeget, a népet pedig csupán a történelmi folyamat nyűgének, tehetetlen anyagának. Nézetüket gyakran látták el a „kritikai“, „kritika“, „abszolút kritika“, „tiszta kritika“ jelzőkkel, a cím erre való gúnyos reflektálás.
Marx és Engels 1844 augusztus végén, együttműködésük kezdetén határozták el a „Szent család” megírását, melynek címe eredetileg csak ez lett volna: „A kritikai kritika kritikája. Bruno Bauer és társai ellen.” Felosztották egymás között az elkészítendő fejezeteket, és megírták az előszót. Engels a ráeső résszel még tíznapos párizsi tartózkodása alatt végzett majd hazautazott; Marx november végéig dolgozott a maga — jóval terjedelmesebb — részén, jelentősen kibővítette a mű előzetesen tervezett terjedelmét, és felhasználta 1844 tavaszán—nyarán írt Gazdasági-filozófiai kéziratainak egyes részeit, valamint különböző feljegyzéseit, például a francia polgári forradalom történetére vonatkozó tanulmányait. Sajtó alá rendezéskor adta meg Marx a műnek végleges címét. A tartalomjegyzékben meg lett jelölve, melyik fejezet származik Marxtól és melyik Engelstől. Minthogy a kis alakban megjelentetett könyv terjedelme meghaladta a húsz ívet, a sok német államban érvényes előírások szerint nem volt alávetve az előzetes cenzúrának.

Karl Marx & Friedrich Engels Internet Archívum