Író: Lev Trockij, 1926. január-március.
HTML: P.G.
A XIV. Kongresszus 1925. decemberében tanúja volt a vezető Sztálin-Zinovjev-Kamenyev triumvirátus szétesésének és a Leningrádi Ellenzék döntő vereségének. Az elkövetkező néhány hónap során az 1923-as ellenzék (a Trockij vezette Baloldali Ellenzéktől van szó) tagjai azt vitatták egymás között, hogy Sztálinnal vagy Zinovjevvel-Kamenyevvel tartsanak vagy egyikkel sem. Sztálin félt, hogy megegyezés jön létre az 1923-as és az 1925-ös ellenzék között, és a háttérben nyitni próbált Trockij felé. Valószínű, hogy Sztálin sugallatára kezdett Buharin levelezni Trockijjal 1926. január-márciusában. Trockijnak ebből az időből származó írásaiban számos bizonyítékot találunk arra, hogy komolyan mérlegelte, milyen pozíciót foglaljon el a XIV. Kongresszuson. Zinovjev és Kamenyev szakítása a kulákbarát politikával Trockij szerint döntő volt e blokk létrejöttében, mert ebben a munkásolsztály nyomásának megnyilatkozását látta.
Az XIV. Kongresszus után a Központi Bizottság összeült, hogy intézkedéseket hozzon a leningrádiak ellen. Sztálin megtorlásokat követelt, amelyek célja a Zinovjevisták eltávolítása volt a leningrádi apparátusból. Trockij ellenezte ezeket a lépéseket, noha még nem kereste a szövetséget Zinovjevvel és Kamenyevvel. Amikor Buharin Sztálin javaslatát támogatva nyilatkozott, Kamenyev tiltakozott: miért van az, hogy Buharin, aki annak idején ellene volt a trockisták elleni drasztikus lépéseknek, most megtorlásokat követel a leningrádiak ellen? Trockij akkor megszólalt: "Mert megérezte a dolog ízét!"
Az esetet követően Buharin írt Trockijnak, és próbálta rábírni arra, hogy ne lépjen szövetségre Zinovjevvel, és ne akarja szélesíteni a párton belüli demokráciát. Trockij január 9-i válasza világosan mutatja, hogy pontosan a pártdemokrácia volt az, ami számára fontos volt. Buharin és támogatói számára ez a válasz nyilvánvalóan nem volt megfelelő. Nincs nyoma, hogy Buharin írt volna mégegyszer Trockijnak. Ehelyett kampány kezdődött ellene, aminek az volt a célja, hogy megakadályozzák fellépését a munkáskerületek taggyűlésein. Ezt a kampányt Uglanov vezette, aki Kamenyev után került a moszkvai pártszervezet élére. Uglanov - kihasználva azt, hogy Trockij a Legfelső Gazdasági Tanács három műszaki-fejlesztési bizottságában is dolgozott, - azt híresztelte, hogy Trockij szívesebben szólal fel a burzsoá tudósok és értelmeségiek előtt, mint a munkásgyűléseken. Március 4-én Trockij ismét írt Buharinnak, utalva az antiszemitizmus újjáéledésére, ami most a bürokratikus apparátus eszközévé vált, mint ahogy az elnyomás eszköze volt a cári rendőrség kezében is, és mindez jól illusztrálja, hogy Sztálin a nagyorosz sovinizmus felhasználásától sem riad vissza. Két héttel később Trockij megismételte az antiszemitizmussal kapcsolatos vádjait a Politikai Iroda ülésén, ahol édektelenség és megvetés volt a válasz.
Ismerve a későbbi fejleményeket, e három levél méltán nevezhető megrázó dokumentumnak, amely két tisztességes forradalmár kapcsolatára tett pontot. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez a szakítás megpecsélte sorsukat. De nem csak az övéket, hanem sok-sok millió emberét is.
(Tölgyesi Imre bevezetője - Forrás: Isaac Deutscher: Trockijtól, Trockijról (BME gépészkari KISZ, 1988.))